„Az ő istene sohasem volt más, mint saját komor, szomorú »Én«-je. […] Bárcsak a jövendő művésze készségesen és örömmel lemondana arról, hogy azt az önhitt és egoista szerepet játssza, amelynek, reméljük, Paganini volt az utolsó ragyogó képviselője. Bárcsak önmagán belül, s nem kívül tűzné ki az elérendő célt, s lenne a virtuozitás csupán eszköze, nem pedig végcélja. Bárcsak mindig észben tartaná azt, hogy bár a mondás szerint »Noblesse oblige«, de legalább annyira, sőt sokkal inkább, mint a nemesség: GÉNIE OBLIGE!” 1840-ben, a Niccolò Paganiniről írt nekrológjában fogalmazta meg a 28 éves Liszt Ferenc saját pályafutásának mottóját, a zseni kötelez életformuláját, amely ilyesformán a mindig csodált és korábban részben utánzott Paganini művészalakjától elhatárolódva nyerte el végleges formáját. Paganinivel persze történt valami sokkal, de sokkal méltatlanabb is a halálát követő hetekben: az ördög hegedűsét ugyanis a római katolikus egyház képviselői nem engedték eltemetni. A bő hónapig temetetlenül hagyott Paganinit végül, az egyházi tilalommal dacolva, néhány csodálója temettette el egyikük birtokán, ám számos exhumálást követően a zeneszerző testi maradványai csak négy évtizeddel később kerülhettek végső nyugalomra, hála a Vatikán bámulatos felvilágosultságának.
Paganini darabjait, melyekben a virtuozitás persze akár eszköznek, akár végcélnak is tekinthető, most a Pestre visszatérő hegedűművész, Zalai Antal koncertjén hallhatjuk majd: Sarasate bravúrszámainak társaságában, Balog József zongorakísérete mellett (Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc). Liszt Ferencnek pedig a Concerto Budapest hangversenyein jut majd tetemes idő, hiszen ott felhangzik a mester utolsó, a sorban tizenharmadik szimfonikus költeménye, a Bölcsőtől a sírig (Zeneakadémia, november 1. és 2., fél nyolc). Liszt többi szimfonikus költeményétől eltérően ez háromtételes mű, s ahogy az címéből is kitetszhet, az emberi életet jelenetezi ilyesformán: A bölcső; Küzdelem a létért; A sír: a túlvilági élet bölcsője. E koncertek karmestere a zenekarhoz közkívánatra visszatérő idős orosz dirigens, Gennady Rozhdestvensky lesz, míg a Schubert és Liszt szerzőségével egyaránt ékes Wanderer-fantázia szólistája gyanánt a feleség, Viktoria Postnikova fog majd a pódiumra bevonulni.
Az Óbudai Danubia Zenekar vasárnapi programján a sír, de jószerint éppígy a bölcső is ugyancsak az eszünkbe juthat majd. Merthogy Hámori Máté és zenészei az életből teli bőrönddel távozó Bartók Béla utolsó befejezett, illetve majdnem teljesen befejezett kompozícióját, azaz a 3. zongoraversenyt is előadják majd, az e napokban a 18 esztendőt éppen betöltő angol tehetség, Julian Trevelyan (képünkön) szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., hat óra).
S ha már így alakult, hát tartsunk ki végig a fenti tematikánál, hiszen kedden Helmuth Rilling és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara a Mozart-Requiem megszólaltatására egyesíti erőit (Nemzeti Hangversenyterem, november 1., fél nyolc). Méghozzá befejezésében azt a maximális hűségre törekvő verziót választva, amely a zongorista-zenetörténész Robert D. Levin nevéhez fűződik.
