Nem ez szokott a feldolgozások iránya lenni, hogy egy amerikai krimiből a franciák készítenek Párizsra adaptált filmet, majd az akkora sikert arat, hogy az amerikaiak megveszik a remake-jogokat. A mostanában elég divatos Harlan Coben regényéből a mostanában elég divatos francia színész, Guillaume Canet írt és rendezett filmváltozatot, melyben a régóta elég divatos Francois Cluzet (a Dustin Hoffman-hasonmásverseny európai továbbjutója) játssza a sokat menekülő (újabb közös vonás a maratonista Hoffmannal) főszereplőt.
Ajánlom
Nem ez szokott a feldolgozások iránya lenni, hogy egy amerikai krimibõl a franciák készítenek Párizsra adaptált filmet, majd az akkora sikert arat, hogy az amerikaiak megveszik a remake-jogokat. A mostanában elég divatos Harlan Coben regényébõl a mostanában elég divatos francia színész, Guillaume Canet írt és rendezett filmváltozatot, melyben a régóta elég divatos Francois Cluzet (a Dustin Hoffman-hasonmásverseny európai továbbjutója) játssza a sokat menekülõ (újabb közös vonás a maratonista Hoffmannal) fõszereplõt. A sok divatos tényezõbõl egy abszolút korszerûtlen thriller született, melynek korszerûtlensége egyben legmegnyerõbb vonása is: egy thriller, melyben mindenki az, aminek látszik. A feleségét vesztett gyerekorvos soha nem volt titkosügynök, és amikor a halott asszony síron túli e-mailjétõl kibillen az élete, akkor sem kezd karateleckéket venni. Csak rohan, mint egy gyerekorvos, olyannyira civil, hogy simán belerohanhatna akár egy francia társalgási komédiába is, de õ csak rohan tovább: ki a polgári díszletekbõl, bele a kapucnis külvárosi gettóberkekbe, de tréningruhában sem érti, mit vétett és ki ellen. Lassan majd megérti, hisz ez a krimik rendje, de mire kiderül, hogy ki, mit és miért is tett azon a nyolc évvel korábbi éjszakán, mely meztelen fürdõzéssel indult és szörnyû tragédia lett a vége, szóval mire kiderül, hogy a krimiszál a leggyengébb láncszem, addigra Cluzet arc- és lábmunkája, illetve Canet meglepõen magabiztos rendezése már rég belökte a célba jól sikerült közös gyermeküket.
Donald Trump körei nagyon sokat akarnak keresni az ukrajnai békén, akkor is, ha ez európai instabilitást okoz. Vlagyimir Putyin is arra számít, hogy a profit reményével megnyeri magának az amerikaiakat, de mindez éppenséggel az új amerikai stratégia oktalanságát világíthatja meg.
A javítóintézetis gyerekeket feláldozni a hatalom oltárán a kormány eddigi legszőrnyűbb kegyetlenségei közé tartozik. A miniszterelnök azt üzeni, hogy ezek gyilkosok, tolvajok, nem kár értük. Miközben ez csak a jelenleginél is nagyobb megosztottságot szül, ami már nem kedvez Orbánnak, és helyzetbe hozza kihívóját.
Minden eddiginél nemzetközibb összecsapás várható a Golden Globe-díjakért, és már most látszik, melyik három film lehet az idén a favorit a díjátadóknál.
Azután se tették ki a Magyarfalu Alapítvány kuratóriumából Szűcs Balázs atyát, hogy az egyház eltiltotta a papi tevékenységektől, a fiatalokkal való foglalkozástól. Az alapítvány több szálon kötődik a nemzetközi körözés alatt álló Balogh Sándorhoz, a nemzeti vagyonért felelős volt miniszter, Bárfai-Máger Andrea korábbi férjéhez.
Donald Trump egyetlen mondattal rombolta le a Fidesz meséjét a támadásálló amerikai pénzügyi segítségről, Orbán pedig felteheti a kérdést: miért pont őt ne árulná el valaki, aki eddig az összes szövetségesét elárulta?
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.