Nem ez szokott a feldolgozások iránya lenni, hogy egy amerikai krimiből a franciák készítenek Párizsra adaptált filmet, majd az akkora sikert arat, hogy az amerikaiak megveszik a remake-jogokat. A mostanában elég divatos Harlan Coben regényéből a mostanában elég divatos francia színész, Guillaume Canet írt és rendezett filmváltozatot, melyben a régóta elég divatos Francois Cluzet (a Dustin Hoffman-hasonmásverseny európai továbbjutója) játssza a sokat menekülő (újabb közös vonás a maratonista Hoffmannal) főszereplőt.
Ajánlom
Nem ez szokott a feldolgozások iránya lenni, hogy egy amerikai krimibõl a franciák készítenek Párizsra adaptált filmet, majd az akkora sikert arat, hogy az amerikaiak megveszik a remake-jogokat. A mostanában elég divatos Harlan Coben regényébõl a mostanában elég divatos francia színész, Guillaume Canet írt és rendezett filmváltozatot, melyben a régóta elég divatos Francois Cluzet (a Dustin Hoffman-hasonmásverseny európai továbbjutója) játssza a sokat menekülõ (újabb közös vonás a maratonista Hoffmannal) fõszereplõt. A sok divatos tényezõbõl egy abszolút korszerûtlen thriller született, melynek korszerûtlensége egyben legmegnyerõbb vonása is: egy thriller, melyben mindenki az, aminek látszik. A feleségét vesztett gyerekorvos soha nem volt titkosügynök, és amikor a halott asszony síron túli e-mailjétõl kibillen az élete, akkor sem kezd karateleckéket venni. Csak rohan, mint egy gyerekorvos, olyannyira civil, hogy simán belerohanhatna akár egy francia társalgási komédiába is, de õ csak rohan tovább: ki a polgári díszletekbõl, bele a kapucnis külvárosi gettóberkekbe, de tréningruhában sem érti, mit vétett és ki ellen. Lassan majd megérti, hisz ez a krimik rendje, de mire kiderül, hogy ki, mit és miért is tett azon a nyolc évvel korábbi éjszakán, mely meztelen fürdõzéssel indult és szörnyû tragédia lett a vége, szóval mire kiderül, hogy a krimiszál a leggyengébb láncszem, addigra Cluzet arc- és lábmunkája, illetve Canet meglepõen magabiztos rendezése már rég belökte a célba jól sikerült közös gyermeküket.
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.
Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.
Bár Petr Pavel államfőnek sikerült bizonyos garanciákat elérnie, az Andrej Babiš-féle kabinetet egy valamikori nagyvállalkozó érdekei köré barkácsolt one-man show jellegű párt, illetve két aprócska, ám annál nagyszájúbb, durván szélsőjobboldali társaság hozza össze.
A „mindenki annyit ér, amennyije van” szellemében regnáló parvenü uralkodó réteg egyszerűen beleszart abba, hogy mi történik a társadalom perifériájára került kiszolgáltatott emberekkel.
„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.
Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meggazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.
Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző titkosszolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyanarról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.