DVD - Ürge, az időbűnöző - Janisch Attila filmjei díszdobozban

  • - turcsányi -
  • 2010. január 14.

Zene

Ha hihetünk a számsorok erejében, a magyar rendezői középgeneráció e kétségkívül markáns figurájának következő filmmunkájára még épp két évet kell várnunk... Mondhatjuk ezt fenyegetőbben is: akármi álljon a maja (vagy másmilyen) naptárban, 2012 egy új Janisch-trilógia startjának az éve lesz, nem másé. Nos, aki jelen ismeretei szerint mégis inkább a világvégét választaná a jelzett időpontban, annak készült ez az összeállítás. (A nevezetes számot egyszerűen kiszámoltuk: a direktor eddig három filmmel jelentkezett, 1991-ben, 1997-ben és 2004-ben.) És persze még azoknak is, akiknek nem feltétlenül (vagy mindig) egyéjszakás (páros, pizzarendelős) kaland a dévédézés. Akik nyilván egy törpe minoritás, jobb esetben egy bennünk is szunnyadozó kisebbség. Magyarán e kiadvány nem annyira a kölcsönzőknek, mint inkább a vásárlóknak (régies szóval: gyűjtőknek) készült. Egy szebb világban a kölcsönző ez irányú (gyakorlatilag teljesen holt) funkcióját betöltenék (legalább a közszolgálati) tévécsatornák.

Ha hihetünk a számsorok erejében, a magyar rendezői középgeneráció e kétségkívül markáns figurájának következő filmmunkájára még épp két évet kell várnunk... Mondhatjuk ezt fenyegetőbben is: akármi álljon a maja (vagy másmilyen) naptárban, 2012 egy új Janisch-trilógia startjának az éve lesz, nem másé. Nos, aki jelen ismeretei szerint mégis inkább a világvégét választaná a jelzett időpontban, annak készült ez az összeállítás. (A nevezetes számot egyszerűen kiszámoltuk: a direktor eddig három filmmel jelentkezett, 1991-ben, 1997-ben és 2004-ben.) És persze még azoknak is, akiknek nem feltétlenül (vagy mindig) egyéjszakás (páros, pizzarendelős) kaland a dévédézés. Akik nyilván egy törpe minoritás, jobb esetben egy bennünk is szunnyadozó kisebbség. Magyarán e kiadvány nem annyira a kölcsönzőknek, mint inkább a vásárlóknak (régies szóval: gyűjtőknek) készült. Egy szebb világban a kölcsönző ez irányú (gyakorlatilag teljesen holt) funkcióját betöltenék (legalább a közszolgálati) tévécsatornák.

Mindegy, a lényeg: e doboz tulajdonosaiként elmúlathatjuk az időt a szerző következő opusáig, továbbá kézikönyvként is praktikus, de úgy már tényleg csak keveseknek. Mert erre a négy lemezre aztán tényleg mindent felpakoltak; személy szerint beértem volna kevesebb werkizével, alkotói önfénynyel, de például a kameravázlatok jól jöhetnek filmes szakkörök és iskolák tananyagában.

Három tokban kiszerelt négy lemez tulajdonosának lenni annál is nagyobb előny, hogy nincsen semmi kötöttségünk, haladhatunk időrendben, de akár "kisfilmek" vagy "nagyfilmek" mentén is - mindkét esetben szinte ugyanaz a sorrend, lévén Janisch (e dobozból megismerhető) rövidfilmes munkássága jószerivel a nyolcvanas évekre esik. Egy klasszikus karrier rajzolódik ki, az árnyékként vagy afféle doppelgänger figuraként a díszdobozlakó forgatókönyvíró, Forgách András egy kecskeméti filmraktárossal való első találkozásra emlékezik (nagy szeretettel, még szép) a hetvenes évekből, a rövidfilmek születési dátumát tudjuk, s a nagyfilmes korszak már a történelem új érájára esik. Hogy a lemezeken mégsem ilyen sorrendiségben szerepelnek a művek, alkalmasint arra hívja fel az avatatlanabb szemlélő figyelmét, hogy a rövidfilmek valamiféle stúdiumok lennének a későbbi mozikhoz. Aminél azért (hál' istennek) többről van szó: a "kisfilmes" Janisch legalább annyira izgalmas fickó, mint a díjakkal dekorált (a borítók e tekintetben is eligazító erejűek), beérkezettnek mondható majsztor, sőt! Mert hiszen a vak is látja, vagy már a címekből kihallja az 1984-ben készült A másik part (36') és a 2004-es Másnap közeli bűnös rokonságát (miről egy tokba csukottságuk is oly szépen beszél), de higgyenek azért nyugodtan a szemüknek is: ez a két film már egy teljesen más alkotó munkája. És ami a legdöbbenetesebb, a változás nem valahol a kisfilmekből a nagyokba fordulva esett, hanem szinte most, az eddigi út végső szakaszában, épp az oly hosszan csinált Másnap idejében. A "hosszan csináltság" most a műhosszra ugyanúgy, mint a munkavégzés időtartamára vonatkozik (mert az is meglátszik a végterméken). És ez az alkotói megváltozás nem más, mint hősünk harca az idővel, annak összes eddig megismert értelmében. Harca a múló életidővel s a telő filmidővel - ennek már-már freudi lenyomata, hogy a végül díszdobozba került szemlefődíjas Másnap pár perccel - ha hihetünk a dobozon és a filmes annalesekben feltüntetett adatoknak: tán nyolccal vagy tízzel - rövidebb lett. Amennyi kurtítás a legritkább esetekben szokott döntő változást hozni bármilyen tekintetben, de befogadói szempontból kivált szemernyit sem. Ám ha végigtekintünk a filmhosszakon az egész pályán, könnyen oda lyukadunk, hogy Janisch a nagyobbacska kisformák, a filmes elbeszélések mestere - kisfilmjei hosszúak, nagyfilmjei rövidek, és épp így vannak épp a helyükön, és akkor még finoman fogalmaztunk. Mindazonáltal az is nyilvánvaló, hogy ugyanezt az utat tekinthetjük a celluloidra rögzített képkockák és az epika folyamatos küzdelmének is, mely harcban az elejétől nyilvánvaló, hol áll a rendező - ám az epika így is kemény ellenfél.

Mindevvel együtt a Hosszú alkony (70') nemcsak korának, de a magyar film közel 100 esztendejének kivételes remekműve (indoklási szakaszunk: Vissza a zónába; Magyar Narancs; 1997. április 17. és a mellette lévő Törőcsik Mari-interjú), ám a nyolcvanas évek rövidfilmjeinek ereje (kiragadva és hazavíve a filmszemlék és azt artkinók óvó puhaságából) máig hatóbb a két másik nagyfilmnél (s velük a "trilógiánál" is) - s ez pusztán elszánt filmklubozással, ha egyáltalán létezik még ez a műfaj, soha ki nem derült volna, ehhez pont ez a díszdoboz kellett.

Persze látszott már a moziban is, hogy az Árnyék a havon (figyelem: 72') egy igyekvő, ám fegyelmezett, de végső soron mégiscsak tipikus első film: köd a dombos erdős táj felett; országút a semmi közepén; koszos buszablakon kinéző kislány; busz megy az úton, nappal; az éjszakában megy a busz; leszállnak, bemennek egy elhagyott házba; fiatal férfi plusz iskolatáskás kislány; egy kis kályhában ég a tűz; kislány alszik, az ürge a plafont bámulja; az ürge kinéz a koszos ablakon; kucsmás helyi érkezik, kérdezősködik, ürge kitérő válaszokat ad (persze mindez fekete-fehérben) - értik is miről beszélek, és emlékeznek is rá. A Másnap meg egy tévedés. Nem is akármekkora (indoklási szakasz: Mi van? Magyar Narancs; 2004. november 11.)

Summa summarum, a megrögzötten bűnfilmes Janisch pályájának pont (az első) megfelelő pontján ért az összegzéshez, a már levedlett rövidfilmes bőr mellé egy teljes kört leíró trilógiát csaphatunk. Az ígéretes előjáték (Árnyék a havon) utáni remekbe szabott halálos vagy haláli aktus (Hosszú alkony) után "(Másnap) a tett elkövetésének másnapja: az a nap, amelyen az ember - mondhatni a szó szoros értelmében - ráébred a bűnére" - tehát vége van az egésznek. Más jön.

E díszdoboz kitalálóját és kiadóját egyformán dicséret illeti, jó időzítés és kellő bátorság (ellentmondva a korszellemnek) a sajátjuk. Akár rendszert is lehetne csinálni a dologból.

Forgalmazza a Mokép-Pannónia

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.