Zene

Riasztó a hűvössége már a kiállítás címének is: kinek ügye, vonzalma bármiféle kőzet, hacsak nem a mindenféle csillámló ásványok, földmélyi titkok rajongóinak - furcsállkodni rideg szenvedélyükön távol álljon tőlünk.

Lemegyek alfába. Egy belvárosi könyvesbolt polcrendszere előtt állok, fölöttem a felirat: "vers". Élő és holt költők nevei cikáznak fáradt szemem előtt. Úristen, több ezer vers van ezekben a könyvekben. Reménytelen.

Sokat köszönhetünk Sahriár király valahai kikapós feleségének: Sehrezádot, az Ezeregyéjszaka meséit - és most Kárpáti Péter darabját is, amely az Első éjszaka avagy utolsó címet viseli.

visszhang

A skót Franz Ferdinand alig több mint egy évvel első albumuk megjelenése után máris előállt a következővel.

VillanynarancsFilm Meghökkentem, és így fog járni az is, aki Az utolsó blues, A brooklyni testvér és/vagy A skorpió megeszi az ikreket... alapján alkotott magának képet Gárdos Péterről.

Lassan tizenöt éves lehet már ez a sorozat: egyik, ha nem az első kötetének, Bodor Ferenc Pesti presszók című munkájának poétikus darabjai itt, a Narancsban jelentek meg először.

A filozófiatörténet és a klasszika-filológia egybehangzó véleménye szerint az athéni Szókratész nem volt különösebben szenvedelmes természetjáró, s önszántából nem egykönnyen hagyta el szülővárosa belterületét.

Hogy a dal írja-e költőjét vagy a költő a dalát, hogy a festmény teremti-e festőjét vagy a festő festményét, nem tudom; az azonban nyilvánvaló, hogy önarcképeivel Moizer Zsuzsa önmagát igyekszik megalkotni (a szó szoros, nem pedig bombasztikusra koptatott értelmében) folyamatosan, a legvégzetesebben lírai módon.

Harta, Dunasziget Az ember, mert tájékozatlan és nagy barátja a tévhiteknek, hajlamos azt gondolni, hogy Budapesttől délre már nem mutat semmit a Duna. Csak folydogál álmosan, hordja az uszályokat Szerbia, a Vaskapu (az elárasztott Orsova és Ada Kaleh szigete), Csernavoda, a Fekete-tenger felé.

Michael Gira neve közel két évtizeden át összeforrt a New York-i indusztriális rock egyik letéteményesének számító Swansszal, melynek kínzó lassúságú, szikár lemezei (Cop; Holy Money) a nyolcvanas évek legextrémebb produkciói közé tartoztak.

Jools Holland utoljára jó három és fél évvel ezelőtt, Rhythm & Blues Orchestrájával került szóba nálunk. Tudják, az a pasas, aki a hetvenes években a Squeeze billentyűseként tűnt fel, aztán hagyta a new wave-et másra, hogy elmerülhessen inkább a boogie-woogie-ban, rhythm and bluesban, dzsesszben.

Norvég mintás new wave diszkó - gyermeki örömmel előadva

Helén még mindig szép, kedves, törékeny és bájos teremtés. A molnárlány is az volt. Bele is halt egy ifjú legény.