A norvég (főként a minimalista elektronikai, downtempo, elektropop és a mutáns diszkó szekcióba tartozó) zenei színteret nagyjából a Röyksopp befutása után ismerte meg és el az emberiség audiofil fele - pedig ők csak az előőrsöt jelentették: azóta előadók és zenék tömkelege került felszínre, a derék óészaki germánok pedig már eddig is sztereotípiák és előítéletek garmadáját rombolták le. Itt van mindjárt a témánkul szolgáló Datarock duó: mindössze négy éve tűntek fel (a zenekari legenda szerint az ötlet akkor merült fel a leendő tagokban, amikor együtt áztak a fa alatt egy Bergen melletti szabadtéri fesztiválon); eddig csupán néhány EP-t publikáltak, most azonban elkészült első albumuk is - amely egyébként tartalmazza korábban maxin megjelent slágereiket is. A Datarock stratégiája módfelett egyszerű: zenéjükben elegyítenek és szintetizálnak mindent, ami valaha is megihlette őket: lo-fi popzene, garázsrock, diszkó, funk és minimalista elektronika szervesül a dalokban - merthogy a végeredmény remekül táncolható, s ami a legfontosabb, dúdolható szerzemények egész csokra. A két tag: a vokalista-gitáros-kütyükínzó Fredrik Saroea és a basszer-kütyükínzó-háttérvokálos Ketil Mosnes hihetetlenül feszes produkciót hozott létre, ami élőben is remekül működik - bizonyítja ezt számtalan frenetikusan sikeres fesztiválszereplésük. A ravaszul kígyózó basszusfutamokat feszes 4/4-es ritmusalap támogatja, ehhez jönnek még a sokszor a korai Talking Headset idéző gitártémák (néha még Fredrik hangja is a fiatal David Byrne-t idézi fel a hallgatóban). A lemez egy szép abszurd darabbal indul (Bulldozer), de hamarosan a morbid slágerek (I Used Dance To My Daddy vagy az álságosan nosztalgikus Computer Camp Love) következnek. És akkor még nem is szóltunk a kompilációkon és mixlemezeken gyakorta felbukkanó, abszolút sikerszámról: a Fa-Fa-Fa funkygitárra és aljasul megkomponált diszkóalapra épülő, tökéletes elektro-garázspop - ehelyütt kell felhívnunk a figyelmet a duó jórészt saját készítésű vizuális munkáira: a Fa-Fa-Fa (és a Computer Camp Love) katartikusan minimalista klipje megtekinthető a Datarock saját oldalán (www.datarock.no). A fülbemászóan dallamos és egyben rögvest a dj keze alá termett dalok közül nehéz is lenne kiemelni bármelyiket is - elvégre úgyszólván mind a helyén (azaz rendben) van. Az elektropunk Princesstől a génmanipulált new wave diszkó Sex Me Upig, a Boney M-et is megidéző, elképesztő gitárszólóval súlyosbított Night Flight To Uranustól az Ugly Primadonna vagy a Maybelline sötét romantikájáig teljes a spektrum, s végül egy csepp hiányérzet sem marad bennünk. A new wave-elektropop zenék aranykorát felelevenítő (s azt kreatívan tovább éltető, fejlesztő) kortárs zenekészítői irányzat egyik legszórakoztatóbb mérföldköve a két norvég imposztor lemeze - a nagyon erős első album ismeretében csak reménykedhetünk, hogy hamarosan színpadon is láthatjuk e maga módján karizmatikus duót.
VME/Neon Music, 2005
