Norvég minta - Datarock: Datarock Datarock (lemez)

  • - minek -
  • 2005. szeptember 29.

Zene

Norvég mintás new wave diszkó - gyermeki örömmel előadva

A norvég (főként a minimalista elektronikai, downtempo, elektropop és a mutáns diszkó szekcióba tartozó) zenei színteret nagyjából a Röyksopp befutása után ismerte meg és el az emberiség audiofil fele - pedig ők csak az előőrsöt jelentették: azóta előadók és zenék tömkelege került felszínre, a derék óészaki germánok pedig már eddig is sztereotípiák és előítéletek garmadáját rombolták le. Itt van mindjárt a témánkul szolgáló Datarock duó: mindössze négy éve tűntek fel (a zenekari legenda szerint az ötlet akkor merült fel a leendő tagokban, amikor együtt áztak a fa alatt egy Bergen melletti szabadtéri fesztiválon); eddig csupán néhány EP-t publikáltak, most azonban elkészült első albumuk is - amely egyébként tartalmazza korábban maxin megjelent slágereiket is. A Datarock stratégiája módfelett egyszerű: zenéjükben elegyítenek és szintetizálnak mindent, ami valaha is megihlette őket: lo-fi popzene, garázsrock, diszkó, funk és minimalista elektronika szervesül a dalokban - merthogy a végeredmény remekül táncolható, s ami a legfontosabb, dúdolható szerzemények egész csokra. A két tag: a vokalista-gitáros-kütyükínzó Fredrik Saroea és a basszer-kütyükínzó-háttérvokálos Ketil Mosnes hihetetlenül feszes produkciót hozott létre, ami élőben is remekül működik - bizonyítja ezt számtalan frenetikusan sikeres fesztiválszereplésük. A ravaszul kígyózó basszusfutamokat feszes 4/4-es ritmusalap támogatja, ehhez jönnek még a sokszor a korai Talking Headset idéző gitártémák (néha még Fredrik hangja is a fiatal David Byrne-t idézi fel a hallgatóban). A lemez egy szép abszurd darabbal indul (Bulldozer), de hamarosan a morbid slágerek (I Used Dance To My Daddy vagy az álságosan nosztalgikus Computer Camp Love) következnek. És akkor még nem is szóltunk a kompilációkon és mixlemezeken gyakorta felbukkanó, abszolút sikerszámról: a Fa-Fa-Fa funkygitárra és aljasul megkomponált diszkóalapra épülő, tökéletes elektro-garázspop - ehelyütt kell felhívnunk a figyelmet a duó jórészt saját készítésű vizuális munkáira: a Fa-Fa-Fa (és a Computer Camp Love) katartikusan minimalista klipje megtekinthető a Datarock saját oldalán (www.datarock.no). A fülbemászóan dallamos és egyben rögvest a dj keze alá termett dalok közül nehéz is lenne kiemelni bármelyiket is - elvégre úgyszólván mind a helyén (azaz rendben) van. Az elektropunk Princesstől a génmanipulált new wave diszkó Sex Me Upig, a Boney M-et is megidéző, elképesztő gitárszólóval súlyosbított Night Flight To Uranustól az Ugly Primadonna vagy a Maybelline sötét romantikájáig teljes a spektrum, s végül egy csepp hiányérzet sem marad bennünk. A new wave-elektropop zenék aranykorát felelevenítő (s azt kreatívan tovább éltető, fejlesztő) kortárs zenekészítői irányzat egyik legszórakoztatóbb mérföldköve a két norvég imposztor lemeze - a nagyon erős első album ismeretében csak reménykedhetünk, hogy hamarosan színpadon is láthatjuk e maga módján karizmatikus duót.

 

VME/Neon Music, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.