Jools Holland utoljára jó három és fél évvel ezelőtt, Rhythm & Blues Orchestrájával került szóba nálunk. Tudják, az a pasas, aki a hetvenes években a Squeeze billentyűseként tűnt fel, aztán hagyta a new wave-et másra, hogy elmerülhessen inkább a boogie-woogie-ban, rhythm and bluesban, dzsesszben. Azon a jó három és fél évvel ezelőtti lemezén, talán emlékeznek, az összes számban más-más énekelt: például Van Morrison, Sting, Dr John, Mark Knopfler, John Cale, Marc Almond, Eric Clapton, Taj Mahal, de ez mind semmi: bizony ez volt az a lemez, amin utoljára lehetett George Harrisont hallani.
Szóval ez a Jools Holland rendes ember lehet, s mi több, 1992 óta még egy zenés tévés műsort is vezet a BBC-nél. Hétről hétre öt-hat menő zenekar szerepel benne, hiphop, rock, soul, world music, és hogy az utókor se csússzon le róla, az adásokból előbb-utóbb tematikus DVD-k kaphatók. Íme, éppen most jött ki a world music.
Bő két óra: az első felvétel '93-ból a francia Gipsy Kings, az utolsó 2004-ből a mali Tinariwen. Harminchárom név, lényegében világsztárok mind. Ha kukacoskodni akarnék, azt mondhatnám, hogy - tizenkilenc dobásával - túlsúlyba került Afrika, de eszem ágában sincs, hiszen az mégsem akármi, ahogy így felsorakozott Youssou N'Dour, a Tinariwen, az Orchestra Baobab, Mory Kante, Salif Keita, Baaba Maal, Femi Kuti és Ali Farka Toure, azokat említve csak, akik nálunk is jártak már. És hát ehhez a nagyságrendhez kéretik belőni a máshonnan érkezőket is: a zöld-foki Evorát, az algériai Khaledet, a brazil Bebel Gilbertót, a bolgár Le Mystére des Voix Bulgarest, a kubai Ibrahim Ferrert és Omara Portuondót, a román Taraf de Haidouksot vagy a perui Susana BacátÉ - hát még, ha valaki előkerülne tőlünk is!
Ezek a felvételek természetesen televíziós stúdióviszonyok: gyártásvezetők, kamerák, csapók, zölden meg kéken világító neoncsövek közepette készültek. Ne kelljen mondanom: az a mélység és az a spirituális vonzerő, ami a világzenétől szinte elválaszthatatlan, ebben a közegben nem szívesen mutatkozik meg, és amúgy is, többnyire populáris tánczenékkel van dolgunk. De így sem "ússzuk meg" csodák és hátborzongató intimitások nélkül. Sevara Nazarkhan üzbég énekesnő a maga kéthúros lantjával, az indiai Sheila Chandra pusztán a hangjával, a brazil Bebel Gilberto vagy a mali Salif Keita egy szál gitárral ügyel, hogy a világért se feledhessük, mi tenyészik a showbusinessen túl. S hogy milyen az, amikor elakad a szavunk. Felfedezni a törékeny Sevarát ennyi ágyú közt, már megérte.
Illetve: így teljes a tabló.
Warner Music, 2005
