Film - Pite-Man - Matthew Vaughn: HA/VER

  • - köves -
  • 2010. június 17.

Zene

A kamaszkor gyötrelmeinek orvoslására sok mindent kitaláltak már: ezek közül egy régi és egy újabb vívmány, az önkielégítés és a nagybani képregényfogyasztás segíti elviselni a gimnazista Dave Lizewskinek a hétköznapok lúzerkedéseit. Egyetlen képregényhőshöz méltó tulajdonsága, mint azt kellő öniróniával meg is jegyzi, a high-school-folyosókon rátörő láthatatlanság. Igaz, sok haszna nem származik belőle, mert csak a csajok szemében láthatatlan.

A kamaszkor gyötrelmeinek orvoslására sok mindent kitaláltak már: ezek közül egy régi és egy újabb vívmány, az önkielégítés és a nagybani képregényfogyasztás segíti elviselni a gimnazista Dave Lizewskinek a hétköznapok lúzerkedéseit. Egyetlen képregényhőshöz méltó tulajdonsága, mint azt kellő öniróniával meg is jegyzi, a high-school-folyosókon rátörő láthatatlanság. Igaz, sok haszna nem származik belőle, mert csak a csajok szemében láthatatlan. Az amerikai filmművészet arra az esetre is őriz szerzői filmes talentumot, ha Dave megmaradna az elidegenedéssel vegyes önkielégítés útján (ez esetben Larry Clark elérhetőségeit szokás keresni), de mivel hősünk képregényből (Mark Millar sorozatából) vétetett, és maga is képregényes életre vágyik, egy vérontásra vizuálisan fogékonyabb és képregénytudatúbb rendező kellett a filmre vitelhez. Matthew Vaughnnak mindkét tekintetben jók az ajánlólevelei (vérontás: Torta, képregény: Csillagpor), és ezeken a frontokon hozza is a formáját. Az már félig megnyert csata, hogy ezúttal nem egy virtigli képregényhős munkásököl-vasököl logikája mozgatja a történetet, hanem azoké a kamaszkorú fogyasztóké, akikre maga a képregényipar is épít. Közülük egy hétköznapi példány a Lizewski gyerek, akit a műfaji szerencse nem egy könnyen deflorálható pitével hozott össze, hanem egy interneten rendelhető kezeslábassal és hozzá az otthon eszkábált igazságosztó-identitással. A hasonló, gyors kezű kamasz hősöknek eddig jobbára a konyha és az ott sülő pite volt a bevetési terepe, a Millar-Vaughn-vonal szerint viszont a comic book store-ból is vezet út a hormontúltengő kamaszabszurdba. Egy olyanba, melyben a YouTube-hírnévre, a tanárnői csecsekre és az igazságosztásra egyenlő mértékben vágyakozó kamasz fiúk mellett vérengző kiskorúak és apukányi igazságosztók is működnek. 'k Vaughn filmjének igazi sztárjai; ha úgy tetszik, két lábon járó képregény-paródiák, ha máshogy, gyakorló elmebetegek cuki kis diáklányos és középkorú apukás kiszerelésben.

A HA/VER saját legjobb szándékai ellenére mégis pitefilm: a legmenőbb pie-shot, amikor Hit-Girl, a diáklányos csöppség Morriconéra mészároskodik.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.