Zene

Kár lenne még temetni a (zene)kultúrát egy olyan városban, ahol két egymást követõ este olyan színvonalú hangversenyeket hallgathatunk, mint május végén a Kongresszusi Központ akusztikai szempontból sokszor elátkozott nagytermében. Nem tudom, hogy a helyszín választotta a mûsort, vagy a mûsor követelte ki magának a nagy légterû hangversenytermet, de tény, hogy jól döntött a Budapesti Fesztiválzenekar vezetése, amikor Mahler gigantikus méretû utolsó szimfóniáját nem próbálta meg beszuszakolni a Zeneakadémia klasszikus épületébe.

Kimondottan érdekesnek tartom, ahogyan Lou Reed rendezkedik az életmûvében. Ahogyan számvet, ahogyan tisztáz, ahogyan letisztul. Ha minden igaz, emlékeznek még: tavaly két albumot is megjelentetett. A The Raven Edgar Allan Poe mûvei révén szembesítette esendõségével, s idézte meg eredendõ irodalmi ihletettségét, míg a NYC Mannel egy nem kevésbé kegyetlen városnézõ túrára csábított, harmincegy válogatott szerzeménye terepén. S hogy ne essék kétség a két kiadvány kapcsolatát illetõen, a NYC Man is a The Raven alapkérdésével indított: "Ki vagyok én?" Amiként alighanem e körül sertepertél A holló turnéján rögzített Animal Serenade címû (dupla) koncertlemez is.

Cay Taylan, miként az tán nevébõl is sejthetõ, Törökországban született, ahonnan, szintén érthetõ okokból, idõvel lelépett, s meg sem állt Bécsig, hogy utóbb samplerrel, laptoppal és hangszerekkel vegye be az egykori K. und K. fõvárost - ha már egykor elei vérrel és vassal nem boldogultak. Cay Taylan módfelett szerencsés (emellett igen tehetséges) szerzõ, hiszen kiváló alkotótársakra és egy remek alkotóközösségre lelt a Dzihan & Kamien duó által üzemel-tetett Couch Records kebelén - számos maxi után most itt a török srác elsõ albuma, név szerint a Su - helyenként meglepõen ismerõs közremûködõkkel. Például már az elsõ, dubos, lüktetõs számban (Tell Them Why) feltûnik MC Kemonnak, a hazai Gimmeshot Crew oszlopos tagjának a vokálja, aki a Pop címû, szintén érdemdús darabbal is tósztol egy keveset. Amúgy Cay Taylan rendkívül finom zenei menüt tálal a hallgatóságnak, melyben elegánsan és egyáltalán nem zavaróan keverednek az orientális, az afro-, a funk-, a soul-, a jazz- vagy a dub-reggae elemek, az ütõs vokálok és a vérforraló ritmusok.

A hatalmas kivetítő előtt négy konzol, azokon egy-egy Sony VAIO laptop és egy-egy keyboard. A gépeket négy öltönyös, csak a legszükségesebb mozdulatokat végző ember kezeli.

lemez n Omara Portuondo: Flor de Amor Bizony, nagyon úgy fest, a Buena Vista Social Club lendülete és minõsége meg nem törik, az istenért sem. Félévente egy-egy lemez, a megszokott társasággal, figyelemmel, gondoskodással - és hát a csúcson.

Tolvaly Ernő az elmúlt évek-ben - akárcsak tíz-tizenöt évvel idősebb pályatársai közül jó néhányan, mint Keserű Ilona, Bak Imre vagy Hencze Tamás - kitartó önreflexióval a szintézis esélyeit vizsgálja. Úgy tetszik, friss munkái sem tesznek mást, mint hogy teret adnak a különböző periódusokban megtalált elemek, motívumok, vizuális gondolatok "sorsának" folyamatos, egymásba kötődő átírásához.

Háy János csupa "istendrámát" ír, eddig hármat. Azt mondja, a királydrámák mintájára találta ki a szót, de amazokban van király, emezekben nincs isten. Vagy hát nem igazán.

A tápláléklánc kényes dolog, kockázatos macerálni: a szúnyogot nyilván kevesen siratnák, de a rovarirtóknak, gondolom, hiányozna. Így van ez a moziban is. A filmes alapmûfajokról nyilvánvalóan nem lehet leszokni, nincs is annál szebb dolog, mint cyberhíreket közölni kõtáblán: villanypásztor szabta zsebkendõnyi területen cselezgetni. Olyan szép, hogy nem is szokott sikerülni. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a mozitörténet legnagyobb bukásaként számon tartott darab ugyancsak western (a helyenként figyelemre méltó Michael Cimino pazarló munkája, a Mennyország kapuja), meg azt, hogy Kevin Costner már egy ideje olyan szimbolikus kudarcfigura, akibe minden arra járónak illik belerúgni, hát az elõjelek inkább baljóslatúnak mondhatók. Oly halmozott hendikeppel indul e lovas, ami már eleve szimpatikussá teszi: oh, az esélytelenek nyugalma a legragadósabb, hiszen attól még nem kell szeretni, mert csomószor fúródott arccal a betonba, de a köpködõk kórusa, néhány minõsített esetet leszámítva, sohase vonzó társaság. Nos, nem történt semmi: fanyalogni éppenséggel van miért, de az egészségre nem ártalmas a dolgozat.

Vitathatatlanul napjaink egyik popzenei gigasztárja. De vajon egy profi producerek által megalkotott, elsõsorban küllemével hódító ikonnal állunk szemben, aki egyébként zenei analfabéta, vagy ellenkezõleg, a mûfaj karizmatikus õstehetségével? Erre keressük a választ, figyelembe véve a díva vasárnapi fellépésének tanulságait is.

Megismerhető-e egy ország zenéje - vagy jellemző stílusirányzata - egy lemezválogatás alapján? Természetesen igen. Természetesen nem. Kábé annyira, amennyire a tenger íze átjön egy útikönyvből.

színház Hanoch Levin Nõtlenek és hajadonok címû darabja afféle fogyasztási színmû; a fõleg Amerikában képzõdõ "kilós regények" kedvenc témáját zenésíti meg. Szinglik és az õ partnerkeresõ ringlispíljük: ma itt, holnap ott, ugye.

Kedden befejezte országos turnéját az Európa Kiadó. A zene után jöjjön most a szöveg.

Ez a több szempontból is rendkívüli kiállítás eddig nem kapott kellõ nyilvánosságot, holott a rendezõk nem csekély intellektuális bátorságról tettek tanúságot, amikor koncepciójukat kialakították. Nem csak ez a szempont indokolja, hogy mindenkit arra biztassak: tekintse meg a tárlatot. Rendkívüli a kiállítás, mert megkísérli, hogy egy alapvetõen nem vizuális, hanem politikai és leginkább nyelvileg megfogalmazható hazugságra irányítsa a figyelmet. A látogató dolga nem könnyû: szövegeket kell felkutatnia és összehasonlítania. A vizuális bemutatás képi része ehhez nem nyújthat sok segítséget - de errõl nem a kiállítók tehetnek. Közben a hangszóróból halkan a munkásinduló, az Internacionálé szól, amely mögül néha kihallatszik egy cigány és zsidó siratódal, amelyet a munkásmozgalmi dallam hamar elnyom.

Gyászban betakarított könyv, keserves könyv, megrázó könyv. Középkori keresztény kórusdalok füzére, hitetlen elemekkel átszõtt himnusz-sorozat egy mártírtörténet körül, imák, fohászok és szertartásos ívû szövegek együttese, sokrétegû beszéd a halálról, sõt a Halálról: a pusztulásnak és pusztításnak - a keresztény mitológia képzetanyagával ábrázolt - leírása, értelmének keresése.