Zene
A tápláléklánc kényes dolog, kockázatos macerálni: a szúnyogot nyilván kevesen siratnák, de a rovarirtóknak, gondolom, hiányozna. Így van ez a moziban is. A filmes alapmûfajokról nyilvánvalóan nem lehet leszokni, nincs is annál szebb dolog, mint cyberhíreket közölni kõtáblán: villanypásztor szabta zsebkendõnyi területen cselezgetni. Olyan szép, hogy nem is szokott sikerülni. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a mozitörténet legnagyobb bukásaként számon tartott darab ugyancsak western (a helyenként figyelemre méltó Michael Cimino pazarló munkája, a Mennyország kapuja), meg azt, hogy Kevin Costner már egy ideje olyan szimbolikus kudarcfigura, akibe minden arra járónak illik belerúgni, hát az elõjelek inkább baljóslatúnak mondhatók. Oly halmozott hendikeppel indul e lovas, ami már eleve szimpatikussá teszi: oh, az esélytelenek nyugalma a legragadósabb, hiszen attól még nem kell szeretni, mert csomószor fúródott arccal a betonba, de a köpködõk kórusa, néhány minõsített esetet leszámítva, sohase vonzó társaság. Nos, nem történt semmi: fanyalogni éppenséggel van miért, de az egészségre nem ártalmas a dolgozat.