Egotrip
Most, hogy a nemzetközi jog szerint elháltuk a házasságot, ágytól-asztaltól csak ásó, kapa és a nagyharang választhat el minket. Meg két apróság: a Schengen és az euró. A határok számunkra még nem váltak virtuálissá: hiába elég útlevél helyett személyi, a regisztrációt most sem ússzuk meg, legalábbis az elsõ schengeni határállomásnál. Igaz, most már a rideg "többiek" feliratú kapu helyett az identitás melegét nyújtó "EU-tagok" feliratúhoz sorolhatunk be, a közös ágy biztonságát azonban csak akkor élvezhetjük, ha mindenféle papírmutogatás nélkül járhatunk-kelhetünk az Európai Uniónak nevezett 25 országban. Addig, hiába van házassági papírunk, éppúgy ágyrajárók vagyunk, mint a hitvesi ágyat nélkülözõ szeretõk. Amilyen a mi formánk, még az sem zárható ki, hogy soha nem tapasztaljuk meg a schengeni meghittséget, mert mire bejutnánk, a terrorizmus fenyegetése visszaállítja a merev határokat. Elvégre fölöttébb logikus, hogy a terrorveszély jegyében formálódó rendõrállamok a maguk rendõreiben és rendõrállami polgáraiban bízzanak a legjobban.
