A kivetítõn az éppen futó számok szövegrészletei vagy a dalokat képileg megjelenítõ grafikák, kliprészletek pörögnek. A koncert végi Guten Abend! Auf Wiedersehn!-t leszámítva nincs kontaktus a nézõkkel – akiknek a többsége persze pontosan tudta, mire adta ki a pénzét: az előadás a lényegét tekintve, beleértve a játszott darabok többségét, évtizedek óta ugyanaz. (Ámbár a technika fejlődése időközben a minimálisra apasztotta az eszközparkot.)
A dolog azonban változatlanul – és immár harminc éve – mûködik. Ennek minden bizonnyal oka a megközelíthetetlenségnek az a mítosza, amelyet a Kraftwerk nemcsak élő fellépésein, de egész eddigi munkásságában is következetesen építgetett. Az együttes csak minimális információt szivárogtat ki magáról: nem véletlen, hogy amikor tavaly augusztusban – tizenhét év után – új sorlemezzel rukkoltak elõ (lásd: Magyar Narancs, 2003. október 2.), arról még a legelszántabb rajongók is alig pár hónappal a nagy esemény elõtt értesültek csak. Persze, a mítosz önmagában semmit sem érne, ha azt nem három évtizednyi kemény munka, máig ható (és megkerülhetetlen) zenei újítások hitelesítenék. No meg az, hogy a Kraftwerk nevéhez (ennyi idõ múltán ez kockázat nélkül kijelenthetõ) fűződnek az elektronikus zene örökzöldjei – amikbõl bõven jutott a 2004-es koncertsorozat repertoárjába is.
Sõt: a több mint kétórás program egy nonstop slágerparádé. A hagyományos bevezetõ (a hivatalos honlap – www.kraftwerk.com – alapszignálja néhány percig, majd a vocoderes köszöntés) után történetük egyik legsikeresebb lemezének címadójával, a Man Machine-nal nyitottak, ráadásul az eredeti, 1978-as hangszereléssel és (a vörös és fekete színek uralta) képi világgal. A rendkívül szuggesztív indítás szintjét az Expo remixelt változata nem is bírta tartani: a kellő fordulatszámra az új lemez darabjai és a nagy sláger Model után állt vissza az előadás, hogy aztán a modernizált "klasszikusok" – Autobahn, Radioactivity, Trans-Europe Express, a Komputer Welt néhány dala, The Robots – és a tavalyi lemez opusai végig bûvöletben tartsák a jónépet. A négy részbõl álló mûsor végén Ralf Hütter, Fritz Hilpert, Henning Schmitz és Florian Schneider a bevált koreográfia szerint (és saját "szólóját" követõen) egyesével hagyta el a színpadot; ráadást nem adtak, de hát itt ez a természetes. A négy hónapos, három kontinenst érintõ, 57 koncertbõl álló turné budapesti állomásán a Kraftwerk megrendítõen újat nem produkált – de a megszokott formát magas színvonalon hozta, ami elég is a változatlan népszerûséghez. (Az együttesrõl, illetve a Tour 2004 egyes európai koncertjeirõl a www.kraftwerk.hu weboldalon olvashatók információk, beszámolók.)
B. I.
Budapest Sportaréna, 2004. május 25.
