Gyászban betakarított könyv, keserves könyv, megrázó könyv. Középkori keresztény kórusdalok füzére, hitetlen elemekkel átszõtt himnusz-sorozat egy mártírtörténet körül, imák, fohászok és szertartásos ívû szövegek együttese, sokrétegû beszéd a halálról, sõt a Halálról: a pusztulásnak és pusztításnak - a keresztény mitológia képzetanyagával ábrázolt - leírása, értelmének keresése.
A könyv élére tûzött ajánlás ("Ilonáért 1940. 01. 15. - 2000. 12. 24. és Mihályért 1933. 10. 03. -") jegyzetébõl kiderül a verseskötet élményalapja: 2000 szentestéjének hajnalán négy betörõ bestiális kegyetlenséggel meggyilkolta "B. Mihályné"-t, férjét pedig életveszélyesen megsebesítették. A gyanúsítottakat kézrekerítették ugyan, de késõbb - bizonyítottság hiányában - jogerõsen felmentették õket. A kegyetlen bûntény, az aljas indokból, nyereségvágyból elkövetett gyilkosság azóta is felderítetlen. Az egyik áldozat meghalt, a többi pedig egy világban kényszerül élni az ismeretlen tettesekkel.
A rettenetes, a költõt mély személyes gyászra indító történet eleve kínálja a keresztény üdvtörténet párhuzamait és a költõi-teológiai értelmezést: az értelmetlen bûncselekmény éppen a karácsony vigíliájára virradó éjjelen történik, azon a napon, amelyet az egész zsidó-keresztény kultúrkör Jézus születésnapjaként tart számon, a megváltásra irányuló várakozással, a bûnök "elvételé"-re irányuló reménykedéssel - a keresztény hit értelmében
a Jó érkezik
ekkor a világba, nem a gonoszság. Úgy tûnik, a kötet ihlet-szerkezete erre a számtalan vonatkozásban kettõs, minden egységes érzést meghasító szemléletre épül: szinoptikusan látja és láttatja a karácsonyt és a nagypénteket, a születést és a keresztre feszítést. Bármiféle üdv reménye kezdettõl fogva csak az erõszakos halálon túl, e halál ésszel beláthatatlan hátterében lehetséges. Ez a költõi-vallásszemléleti fordulat további szokatlan elemek kidolgozását segíti elõ: Borbély Szilárd sirató-szólamaiban nem csupán az Anya gyászolja kárhozatra született Fiát, hanem a Fiú is igyekszik felfogni az Anya szenvedését. Jézus halál-áldozata, amelyet a könyv roppant erõs sorokban, szinte naturalisztikus szakaszokban ábrázol, az Anya "közönséges" pusztulásának részévé válik, s úgy érezzük: a két áldozat mintegy egyenrangúvá erõsödik. A kötet, amelyet amúgy is frissítõ apokrif szemléleti elemek gazdagítanak, így a világsiratás, az egyetemes pusztulás, az Utolsó Ítéletig maradandó értelmetlen eseménysor jegyzõkönyve - a halál hagyományos, középkorian-barokkosan ujjongva fogadott részleges üdvözlése nélkül.
Az áttételes gyászbeszéd költõi formanyelvét Borbély Szilárd kötetében, említettem, zömmel középkori (provanszál, kolostori eredetû, az alvilágjárás és a látomásirodalom hagyományaira emlékeztetõ) alakzatok alkotják, de a nyelvi formálás barokk szóhasználatra utal. A költõ magántragédiájának személyes-modern eseményanyaga csak ritkán villan meg a kötetben, akkor azonban nyers, realisztikus modorban, egy nagyvárosi, részvétlen környezetben zajló haláleset darabos rajzvonalai mögött. Egyszer egy idõs házaspárról esik szó: három napig (!) fekszenek holtan, felfedezetlenül, egy földszinti lakásban (Végsõ Dolgok, A Halál). Másszor egyetlen halott személy a vers tárgya (I. Meghalt. És holtnak hitte mind). Látható tehát, hogy itt a pusztulásról folyó egyetemes költõi reflexió talaján vagyunk, s noha a személyes motívumok számos ponton azonosíthatók, ez a költészet a keresztény mítosz szókincsével a megsemmisülés "balesetének" egyetemes adottságait kívánja kitapintani. Az általános hanyatlásra történõ figyelmeztetés sötét tónusa mindazonáltal még ebben a tragikus szövegegyüttesben sem nélkülözi a halál-esemény összetettségére tett utalásokat, a "jó halál" eszmekörét. Az alaphang ez (Planctus, A Bal Lator): "A megváltatlan Latorban / a Gonosz örökre ott van, / míg az órák múllanak." A gyilkosság következtében beálló halálképzet azonban kiegészül a keresztény világfelfogás várakozással teli motívumaival, úgyhogy a könyv minden pontján érzékelünk egyfajta "gyász-lassítást", mégha ez a legmélyebb fájdalom ellentmondásos dialektusában hangzik is el. Egyetlen példát idézek (Benedictus-antifóna): "Jó Halálnak boldogsága / légy velünk ma éjjel, / hogy ha szívünk nem találna / nyugtot, adj a késsel! / Hogy sokáig ne szenvedjünk / gyilkosok kezébe', / jó Halál, Te jöjj el értünk / Krisztusunk helyébe! / Küldj rablókat, katonákat, / akik tudnak ölni, hogy feledjük el a Fákat, / s mindent, ami földi." Látszik, egyes pontokon hites és "kétéltû", más pontokon rabiátusan "együgyû" és a Gonoszt radikálisan megátkozó könyv ez. Nem ítélkezõ, hanem a siratás érzelmi kontrafaktumait mérlegelõ mû. Súlyos hitvallása azt sugallja, hogy a világ egy egyszerû bûntényben és egyúttal a keresztény húsvéti eseményben tökéletesen képes tükrözõdni, és ebben a tükrözõdésben megmutatni az embert megalázó földi hatalmakat.
A kötet két nagy ciklusra bomlik: Nagyheti Szekvenciák, Ámor és Psziché-szekvenciák. Az elsõ - fõleg a krisztusi szenvedéstörténet eseményeinek fonalán szõtt - el- és leszámolás egy személyes tapasztalattal, a Megváltó golgotai sorsának megrendítõ képeivel, a 2000 karácsonyának éjszakáján lezajlott brutális cselekmény elidegenített mozaikjaival. Ismétlésekkel dolgozó, ellentétezett verseket felvonultató, szõnyegszerûen kibomló (nem egyes darabjaiban emlékezetes), személyesen személytelen, egyéni megrendültséget allegóriákba számûzõ beszédsorozat ez. A második,
zömmel rímtelen
szonettekben megnyilvánuló anyag a pogány Ámor és Psyché-történet elemeire épülõ, a gyilkosság és a szerelem misztikus összefüggéseiben gondolkodó, a világ önmegsemmisüléseit ecsetelõ, "barbár" objektivitással szólaló, az anya-fiúi szeretet-szerelem archaikus torzóit emlegetõ, a nemi gyönyör és a halál ellentétpárjaival kibontakozó súlyos szöveghalmaz. Itt, fõleg ebben a második részben akadnak gondolatilag és érzelmileg nehezen átvehetõ, saját mélységük mögé bújó, súlyuk által láthatatlanná gyérülõ részek. Érzékelhetõ a törekvés: az elsõ ciklus keresztény mintáit a mindannyiunk számára megközelíthetõ pogány ókor emblémái dúsítják, s egyúttal valamely általános lélekföldrajzi trópus felé terelik. Mindenkiben mûködõ, de keveseknek megfejthetõ érzelmi-szellemi éghajlatban mozgunk itt. Olyan tapasztalatról ad számot itt a szerzõ, amely lehetetlenné teszi számára, hogy többé valaha is valóságos ember legyen. A könyv legmélyebb pontjai ezek.
Mint ahogy az egész ezt foglalja szóba: a zátonyon termett boldogulást. Baljós súlyból teremtett nagy költészetet.
Báthori Csaba
Kalligram Kiadó, 2004, 128 oldal, 2000 Ft
