A Steven Spielberg új filmjéhez adott kísérőanyag szerint ez a sztori a nagy Stanley Kubrické volt, sokáig dédelgette, aztán rájött, hol is van ez a legjobb helyen, odaadta, és más után nézett; akár meg is csinálhatta volna, mindegy.
A jövőben motozó dolgok eddig mindig valami nagyobb szabású atomháború után játszódtak. Hogy vizsgált dolgozatunk szellemi magaslataihoz mérhető példával igazoljuk ezen állítást, forduljunk az Omega zenekar egyik jelentősebb teljesítménye felé. Jóval az űrkorszakot megelőző alkotói periódusukban hozakodtak elő a 200 évvel az utolsó háború után című és tartalmú dalművükkel, melyben mintegy zárszóként "műemberről" és "műgyerekről" tettek említést nagy hangsúllyal. Nos, Spielberg nem az a fickó, aki gépiesen koppint, vele a globális felmelegedésnek betudható özönvíz után járunk, Velence, Amszterdam, New York és Bátonyterenye víz alatt, az ember köszöni, megvan, csak utál bármit is csinálni, hagyja a dagadt ruhát a robotra.
Milyen a jó robot, már mióta? Emberszabású, régóta, valaki az egyik Neander-völgyi barlang falán is látott egyet lerajzolva. Spielberg géperejének az az egyetlen baja, hogy nem bír szeretni, legalább tíz percig, mert Hobby professzor ügyesen föltalálja a szerető és szeretetre éhes robotgyereket, és ez elég nagy baj. Azért nagy baj, mert e kétségtelenül nagy horderejű tudományos eredményről Steven S.-nek eszébe jut az összes slágerszöveg, falvédőfölirat, dajkamese, amit eddig fordulatokban szűkös élete elé sodort. A skála mondjuk a "gépszíve megszakad" (hol is hallottam?) és a "ha megszelídítettél, felelős vagy értem" (talán Princz Gábor szövege) közötti mezőre tehető, s mint ilyen, posztmodernnek vagy Fradi-kolbásznak is tekinthető a mű.
A feltaláló korábban elvesztette gyermekét, mit tesz, a képére formál egy robotocskát, aztán meg sem várva, hogy mire jut az érző (ám jobbára mégis érzéketlen) emberek és az érzéketlen (ám jobbára mégis érző) robotok világában, rááll a tömeggyártásra.
A család, ahova az első érző robotfiú kerül, korábban majdnem elvesztette gyermekét, szegény most fekszik a kómában, de az orvos nem köntörfalaz, megmondja, hogy menthetetlen. Mit tesz a család? Tépelődik s dönt: próbáljuk meg egy szeretetre, ragaszkodásra progamozható gépsráccal. Vajon meddig lesz még kómában, aki menthetetlen, és hogyan jönnek ki majd egymással?
Az a szemérmetlenség, ahogy S. S. az emberi érzelmek alapeseteit, ha tetszik: a legszentebb érzéseinket kezeli, oly cudarul pornográf, hogy kifejezetten rosszul lettem tőle.
Az anyját évezredeken át kereső, robotból igazi gyerekké lenni igyekvő David története az első szótól az utolsóig hazugság, de nem ez a baja. Hanem az, hogy azt mondja, azért hazudok, mert mese vagyok, nekem szabad. Lehet, hogy ehhez vagyunk szoktatva, de emlékeznünk kell, Spielberg rosszul tudja: nem szabad.
- ts -
A. I. - Artificial Intelligence, színes, feliratos, amerikai, 2001, 124 perc; rendezte: Steven Spielberg; fényképezte: Janusz Kaminski; zene: John Williams; szereplők: Haley Joel Osmet, Jude Law, William Hurt; az InterCom bemutatója
