Lemez: Új barázdát szánt (Lajkó Félix és bandája játszik)

  • 2001. szeptember 27.

Zene

Lajkó Félixről eddig nem igazán tudtam eldönteni, hogy akar-e, képes-e "közösen", társakkal muzsikálni. Meglehet, biztosan most sem tudom, de hogy az új lemezén úgy kísérik heten-nyolcan, hogy cseppet sem maradoznak el mögötte, az mint a pinty, leírható. Elvégre Lajkó ezúttal nemcsak figyelmes partner, hanem már-már egészen visszafogott - nem lepne meg, ha rajongói hiányolnák is majd vonójának messze-messze rugaszkodott szárnyalásait. Pedig nem kéne, szerintem. Hiszen e lemez bármennyire is a "másságával" tűnik ki, Lajkó szenvedélyessége végig mögötte van, vagyis egyáltalán nem hinném, hogy kevésbé volna személyes a korábbiaknál. Inkább úgy vélem, hogy bebizonyosodott: képes kiemelkedni stílusának csapdáiból, arról nem beszélve, hogy ebben az új bandában amúgy helyet kaptak mindazok, akik kiállták a korábbi nekigyürkőzések próbáit (így az ütős Varga Tibor, a brácsás Kelemen Zsolt és Varga Károly, a bőgős Kurina Ferenc és a cimbalmos Kurina Mihály).
Lajkó Félixről eddig nem igazán tudtam eldönteni, hogy akar-e, képes-e "közösen", társakkal muzsikálni. Meglehet, biztosan most sem tudom, de hogy az új lemezén úgy kísérik heten-nyolcan, hogy cseppet sem maradoznak el mögötte, az mint a pinty, leírható. Elvégre Lajkó ezúttal nemcsak figyelmes partner, hanem már-már egészen visszafogott - nem lepne meg, ha rajongói hiányolnák is majd vonójának messze-messze rugaszkodott szárnyalásait. Pedig nem kéne, szerintem. Hiszen e lemez bármennyire is a "másságával" tűnik ki, Lajkó szenvedélyessége végig mögötte van, vagyis egyáltalán nem hinném, hogy kevésbé volna személyes a korábbiaknál. Inkább úgy vélem, hogy bebizonyosodott: képes kiemelkedni stílusának csapdáiból, arról nem beszélve, hogy ebben az új bandában amúgy helyet kaptak mindazok, akik kiállták a korábbi nekigyürkőzések próbáit (így az ütős Varga Tibor, a brácsás Kelemen Zsolt és Varga Károly, a bőgős Kurina Ferenc és a cimbalmos Kurina Mihály).

Az eddig kevésbé ismert társak közül egyrészt Ivánovics Tünde énekesnőt emelném ki: az ő számlájára nem kevesebb írható, mint hogy a hetedik szám - egy eksztatikussá "fajuló" népdalfeldolgozás - az album csúcspontjává emelkedett; másfelől a felvételek színhelyéül szolgáló palicsi erdőt. A tücskök-madarak közreműködésén túl jól hallani a közös múltat mögöttük: ide járt ki Lajkó, ha úgy tetszik, gyakorolni, a zsebében az összes tisztás hangja; lám, az ott éppen úgy szól, mint a Zeneakadémia nagyterme, ahol különben majd október 3-án... És egyáltalán nem baj, hogy alkalmasint bőszen belebrummog egy arra tévedt traktor, itt most új barázdát szánt az eke, végül is nem lóg ki. Egyáltalán, az egész anyag mélyen simul a természetbe, komoly érvekkel támasztva meg Lajkó hírhedt idegenkedését a professzionális művészvilág törvényeitől; ráadásul ennek a keresetlenségnek az is jól áll, amikor nem "hibátlan": az elrontott vagy talált hangok nem kevésbé organikus alkotói, mint a tervezettek vagy a helyénvalók.

Már legalábbis gondolom én.

Aztán az sem kerülhető meg, hogy Lajkó mekkorát lépett a vokális ügyek felé. Megesik, hogy csak úgy maga elé dünnyögve, s nekem azzal sincs bajom, de azért az az igazi, amikor a szövegre, az énekre és a megzenésítésre egyformán muszáj figyelni, mint a Sziveri-versből született dal esetében. No és ugye itt van a már említett Tünde, aztán pedig Félix nagymamája, hadd legyen dolga a szívnek, újra, máshogy, végül.

Hát így.

Lajkó Félix és bandája úgy játszik, hogy együtt boldogul abban az ösztönösség és az átgondoltság; ez most egy olyan Lajkó-húzás, amely mentes az önismétlésektől; beszélni kell róla és hallgatni megint, mint amikor felbukkant öt-hat évvel korábban. Egyszóval jó dolgunk van vele, és nagyon úgy fest: Lajkó sem járt rosszul.

Marton László Távolodó

Tilos az Á Records, 2001

Lemezbemutató koncert október 3-án, 19.30-kor a Zeneakadémián

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."