Zene

Az amerikai társadalom peremén tengődő, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb figurákat gereblyézett össze Bill Maher rendező, hogy tragédiákban gazdag és kilátásokban szegény életük bemutatásával rávilágítson: a life az bizony sucks. Meg arra is - hollywoodi műhelymunkáról lévén szó -, hogy azé' van remény.

George Washington, John Adams, Thomas Jefferson, James Madison és James Monroe. 'ket nevezik - összefoglaló néven - a történészek az Egyesült Államok "Alapító Atyáinak".

Az Eagles Of Death Metal mögött az a Josh Homme gitáros áll, aki egyrészt ugye a Kyuss alapembere és zenei agya volt a zenekar '96-körüli feloszlásáig, másrészt a Queens of the Stone Age frontembere és mindenható ura. Az utóbbival mainstream rocksztárrá váló Homme az Eaglesben nem gitározik, hanem dobol (az énekes-gitáros egyébként gyerekkori haverja, a rettenetes Bundesliga-bajszáról azonnal megjegyezhető fejű Jesse "The Devil" Hughes), és saját bevallása szerint ez pont ugyanannyira rendes zenekar - és nem projekt -, mint a Queens.

című operájának előadása jórészt azon múlik, hogy van-e hozzá címszereplő. Ez nemcsak megfelelő hang és megjelenés kérdése, egy csinos énekesnő, aki abszolválja a szólamot, még nem Carmen, ennél több kell, mindenekelőtt szexepil.

német népdalok, gógyis arab tánczene, sörényes finn balladák, olasz Balkán és mexikói eklektika - tessék választani. Marton László Távolodó

Most már teljesen világos, hogy 2008 azok éve volt koncertszinten, akik a kilencvenes évek elején-közepén merültek el jobban a rockzene világában. A nyári nagy hármas után (csaknem egy héten belül játszottak nálunk a korszak sztárzenekarai: a Helmet, a Life Of Agony és a Ministry) most két egymást követő napon merítkezhetett meg ismét a budapesti közönség a nosztalgiában a Biohazard és a Monster Magnet műsora alatt. V. Á.

Szeme rendes, orra rendes, szája rendes, foga ép, különös ismertetőjele nincs. Most nem az újvilági gyarmatra zsuppolt szegény Manon személyleírását adtuk meg, hanem Puccini operájának friss, felújításnál több, új bemutatónál kevesebb előadását jellemeztük, amelynek akárcsak 2001-ben, úgy ezúttal is Valló Péter rutinrendezése biztosított szolid alapot. László Ferenc

November 21-én adta idei utolsó magyarországi koncertjét (a MÁV Szimfonikus Zenekarral a Zeneakadémián) Kobayashi Ken-Ichiro, az Állami Hangversenyzenekar korábbi vezető karmestere, a Nemzeti Filharmonikusok örökös tiszteletbeli elnök-karnagya. Teimer Gábor

A legőszintébb sajnálattal kell tudatnunk mindenkivel, hogy a francia mozi a szokások rabja. Jelen műalkotásunkon három ilyen betokosodást tapinthatunk ki, pedig csak egy első részt látunk, folyt. köv. valamikor, tán januárban (velem-e?). - tévésmaci -

Gazdag előadás a Katona József Színházban bemutatott Barbárok. És e pillanatban nincsen még egy színház Magyarországon, ahol ezt a gazdagságot ennyire gazdagon lehetne megmutatni. Csáki Judit

vidám programmal érkezett a múlt szerdán, a híres gitárművész új formációjának új albumával. (Ami még meg sem jelent.) A dalok akár ismerősek is lehettek volna, de megbízhatóan csak a Sometimes I feel like a motherless child-ot sikerült nyomban azonosítani.

Az egyetlen okkal feltehető kérdés, hogy miért csak most. A "miért éppen most" az ott van a könyvkritikai oldalainkon.

A Szervita tér közepén lebontásra váró parkoló- és irodaház öt emeletén látható ez a különleges bemutató, amely szó szerint kézközelbe hozza a kortárs építészeti törekvéseket - bár fogdosni csak egyetlen darabot, egy látását vesztett portugál építész makettjét szabad. Van minden az egymásba nyíló szobákban: ravatalozó és luxusház, templom és trópusi gyümölcsfák háza (mely utóbbi a Népligetben épülne föl), óvoda és konferenciaközpont, többszintes sétatér és világkiállítási pavilon - felerészben magyar, felerészben külföldi építészek és irodák munkái.

A pécsi zenekar esetében már jó ideje világossá vált, hogy sikerült tökéletesen megtalálnia azt a bizonyos saját hangot, ami függetlenné teszi őt a saját (angolszász és hazai) zenei hatásaitól - elsősorban természetesen a Kispáltól. A két hete tartott, mintegy kétórás, masszív és fülledt lemezbemutatón a Petőfi Csarnokban ez az elrugaszkodás csak megerősítést nyert: Beck Zoltán és zenekara immár négy lemez anyagából meggyőző, felemelő és olykor megható koncertműsort állított össze (nem is maradt el a kívánt hatás és siker).