Minden adaptációk diadala: a fénykorát élõ filmiskola 1. színmûvésze, Rudolf Hrusinsky szájában égõ szivarral háton úszkál a fürdõvároska fürdõi mivoltát csak jóindulattal biztosító folyó vizében, és éppen elkezd esni az esõ. Vladislav Vancura húszas évek végén megjelent kisregénye csak mandinerbõl passzolt a hatvanas évek cseh mozijába (tán a kisvárosisága miatt; abban a moziban ez a néplélek szinonimája) - az Hrabal terepe volt. Vancura e mûve inkább a tehetetlenség megbocsátó komédiája, mintsem holmi köznapi létigenlés (van ilyen olvasata, persze - mindennek, amibõl valaha Menzel-film készült; ha csak ennyit értett meg, az sem kevés, pláne, hogy meg is tudta mutatni). Például Vancura hasonterjedelmû ikerdarabja szintén a tehetetlenségrõl írott költõi próza, csak a János, a pék egyáltalán nem vidám, egyenesen borzasztó és reménytelen - az sem véletlen, hogy soha filmes a közelébe se ment.
Nos, Menzelnek (és színészeinek!!!) e nehéz szöveget úgy sikerült filmmé formálniuk, mint hasonló irodalmat senkinek - nem mondhatjuk, hogy véletlen volt, inkább azt, hogy benne volt a levegõben akkor az ilyen.
Kaurismaki aligha tudja, hogy a stílt, amiben a köreit egy ideje futja, nem is õ találta ki.
Forgalmazza a Klub Publishing
*****
