dvd - BIZET CARMEN

  • - káté -
  • 2008. november 27.

Zene

című operájának előadása jórészt azon múlik, hogy van-e hozzá címszereplő. Ez nemcsak megfelelő hang és megjelenés kérdése, egy csinos énekesnő, aki abszolválja a szólamot, még nem Carmen, ennél több kell, mindenekelőtt szexepil.
címû operájának elõadása jórészt azon múlik, hogy van-e hozzá címszereplõ. Ez nemcsak megfelelõ hang és megjelenés kérdése, egy csinos énekesnõ, aki abszolválja a szólamot, még nem Carmen, ennél több kell, mindenekelõtt szexepil. Anna Caterina Antonacci az elsõ felvonásban meglehetõsen erotikus jelenség, szép a lábikrája, és kiteszi, amije van, márpedig van mit. Használni tudja a testét. A hangját is, bár annak vannak korlátjai, mindenekelõtt az alsó regiszterben hiányzik belõle a bársonyos teltség. A második és harmadik felvonásban halványabb, a negyedikben megint igen jó, ebben nagy része van Jonas Kaufmann-nak, aki számomra a produkció meglepetése. Don Joséjában elszabadul a pokol, és a szemünk elõtt nyeli el (bár a gyilkosság utáni pillanatban Micaela keresztjével, amelyet a kárhozat útján leszakított a nyakáról, kétségbeesetten fohászkodik bûnbocsánatért). Kaufman nem eseng, nem szenveleg, és nem dühöng, egyetlen fölösleges gesztusa sincs, minden váltása (a virágária végén fölcsukló zokogás is) belülrõl jön, hõsies színezetû, kiegyenlített tenorja lírai finomságokra is képes.

Nora Amsellem szokatlanul derb Micaela (nem csoda, hogy Josénak hiányérzete van), Ildebrando D'Arcangelo drabális Escamillo (nem az eleganciája, a macsósága hat a nõkre). A kórus néha pontatlan, a zenekar viszont remek. Antonio Pappano elsõrangú: fantasztikus dinamikai árnyalatokkal vezényel, a szólamok ragyognak, megtisztította õket az elõadói közhelyektõl.

Francesca Zambello rendezése számûzi a naturalizmust (egy lovat azért behoz), a háttér stilizált, a tömeg életerõs massza, a koreográfia különleges, a két fõszereplõ pedig igazolja, hogy a mûfaj nem hülyeség.

Történt mindez a londoni Covent Gardenben, 2007-ben.

DECCA, Universal, 2008

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.