Ross Macdonald pedig a nagymesterek egyike. Chandler Philip Marlowe-jához és Hammett Sam Spade-jéhez hasonlóan Macdonald is jelentõs magánnyomozó-karaktert alkotott: Lew Archert. Stílusát lenyûgözõ monológok és briliáns párbeszédek jellemzik. "A legkísértetiesebb stoppos volt, aki valaha is leintett" - szól az Áldozat kerestetik kezdõ mondata. Lew Archer éppen egy csomag elkobzott kábítószerrel igyekszik Sacramentóba, amikor - a haldokló stoppos révén - belekeveredik egy szövevényes bûnténybe. Szerelemféltés, korrupció, irigység, vérfertõzés. Egy elrabolt whiskeyrakomány áll a cselekmény homlokterében. Macdonald legtöbb regényében (beleértve a tárgyalt opust is) a jó- és a rosszfiúk egy lapon szerepelnek, klasszikus értelemben vett igazságtételrõl és világegyensúly-helyrebillentésrõl tehát nem beszélhetünk. Sõt, Macdonaldnél egyáltalán nincsenek válaszok, a megoldott rejtély után keletkezõ ûrben erõsödnek fel leginkább az erkölcsi alapkérdések. Lew Archer azonban fanatikus: minden ügynek a végére jár. Igazán önmagával nem jut semeddig. Az Áldozat kerestetik egyike Macdonald legjobb munkáinak, s most Gy. Horváth László értõ fordításában vehetjük kézbe.
Európa Könyvkiadó, 2008, 272 oldal, 2200 forint
*****
