Film - Az állat n+1 - Jean-Francois Richet: Halálos közellenség

  • - tévésmaci -
  • 2008. november 27.

Zene

A legőszintébb sajnálattal kell tudatnunk mindenkivel, hogy a francia mozi a szokások rabja. Jelen műalkotásunkon három ilyen betokosodást tapinthatunk ki, pedig csak egy első részt látunk, folyt. köv. valamikor, tán januárban (velem-e?). - tévésmaci -

A legőszintébb sajnálattal kell tudatnunk mindenkivel, hogy a francia mozi a szokások rabja. Jelen műalkotásunkon három ilyen betokosodást tapinthatunk ki, pedig csak egy első részt látunk, folyt. köv. valamikor, tán januárban (velem-e?).

1. Minden generáció legnagyobb férfisztárjának legalább egyszer, de jobb, ha rövid időn belül háromszor illik (el kell) játszania egy vadbarmot. A kifelé érzéketlen, befelé vérönérzetes, ám kissé darabos mozgású és beszédű pszichopatát - Alain Delonnak ment ez remekül, rendőrtisztviselők vagy bérgyilkosok alakjában rendszerint. Belmondónak kevésbé, de mondjuk Ferdinandot, a nevetségesen túlértékelt Bolond Pierrot hősét sem a csipkés lelkivilágáért szerettük, s konkrétan volt Az állat c. filmje is (bár az mintha szerelmes meg trapézos lett volna).

2. Amely színész elmondhatja magáról, hogy generációja legnagyobb férfisztárja, ahhoz hamarosan kirendelnek (vulg.: szalajtanak) valami rendezőt, úgy értem, aki hozzáérkezéséig lehetett akár filmrendező is, de onnantól az a dolga, hogy ötpercenként bekiabálja, hogy: Bravo Vincent! Bravo Vincent! Allez Vincent! Allez-allez! (Régen Gérard-t kellett, még régebben Alaint, de nem hiszem, hogy bárki is összekeverte valaha.)

3. Lépjen fel minden filmben Gérard Dépardieu legalább egyszer. Különösen, ha francia mitológia áll a mű homlokterében (Vidocq; Jean Valjean; Danton vagy Pif - most olvasom, hogy Brigitte Bardot, Catherine Deneuve és a többiek után most róla készülnek megmintázni a Marianne-szobrot).

Utóbbival én is így vagyok, a nagy Gérard játszana az én filmemben, még a főcím előtt agyonlőnék, oszt jó napot, de ez úgyszólván off topic.

Vincent Cassel ma Franciaországban kétségkívül generációjának legnagyobb férfisztárja. Vélhetően azt csinál, amit akar. Szerintem kár, de említettük az ide vágó helyi szokásokat. Nem kéne az ilyet hagyni, mondjuk a híres Les Cahiers du Cinéma közbeléphetne, fölállítana valami önkéntesekből álló rendőrséget, az meg nyomna egy kokit, amikor a híres művész kiosztja magára a soron következő nagy alakítást - visszavontam, ez így tiszta Orwell lenne. Mindegy, a Halálos közellenség (a magyar cím milyen már?) akkor sem nagyon film, inkább egy ilyen retrós divatbemutató, az ötvenes évektől a hetvenesekig, sok brutalitással. Régen úgy volt, bár nem nagyon jegyeztem meg, hogy a huszadik percben a fiú meglátja a lányt, az ötvenedikben pedig megcsókolják egymást. Itt a huszadik percben túl vagyunk a dugáson is, de az ötvenedikben (nyilván suspence) látjuk csak meg az első DS Citro‘nt. Ámde, mert a végével (a hetvenes évekkel) kezdünk, már a főcím előtt annyi az R16-os, mint égen a csillag. Viszont még a 109. percben sem tudjuk, hogy ki és mi a fenét is akar ezzel a tucatnyi kínos nagyjelenetekre Marokkó-játékként szétomló marhasággal? A 110.-ben aztán véget érnek (egy időre) a csaták.

És ez valami igaz történet, a híres rab(ló - az a legjobb, amikor felismeri a média hatalmát) emlékezéseiből forgatták. Megérte, Vincent néz benne, táncol benne, lő benne, mint a bolondóra, személyes kedvencem az, amikor a Monument Valley-ben menekül nyitott tetejű amerikai járművén csajával 35 db arizonai rendőrkocsi elől. Akkor jöttem rá, úgy a 90. percben, hogy ez csak egy paródia lehet (én simán belevettem volna az egyik kopó szerepében Leslie Nielsent).

Ám rossz ez a film paródiának is.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.