Zene

1. Szétszívott arcok, különösen a bal, hiteles társaság; Morcheeba, vagyis marihuána, spangli. Londoni triphop, álmosan úszkáló, szétszívott muzsika, nagyon jó. A két fiú, Paul és Ross Godfrey testvérek, a lányt Skye Edwardsnak hívják, ő énekel. Egy Flytrap nevű soulzenekarnak volt a tagja azelőtt. A Morcheeba új zenekar, nemrég debütált, az a címe Magyarországon is kapható albumának, hogy Who Can You Trust?. Alighanem a legjobb angol triphop 1996-ból. Nagy darab meleg macska, bele lehet bújni, puha ringatás.

Amikor a Nyers és a BMG összeállt, lehetett egy kicsit reménykedni, majd most. A Nyers már vagy tizedik éve tipródott, volt egy kazettájuk (Dundi pocak), továbbá megbízható koncerteket adogattak, kész. A BMG-nek meg választania kellett csillagot, alternatívát vagy mit, ahogy a Warner a Sexepilt, a PolyGram a Kispált, a Sony a Kimnowakot, így. Elmúltak a buta zenék, ez lett az első Nyers-CD címe, ´95 tavaszában jártunk, elég rossz cím. Ilyen butácska címmel csak egy borzasztóan jó anyagot lett volna szabad megjelentetni, de nem. Kevésbé jól volt megírva, kevésbé jól szerkesztve és előadva, a kiadó belenyúlkált, annyi. Nem jött ki a Nyers, csak a lemez lett meg, magyarázkodni kellett emiatt. Vigaszágon ugyan a zenekar nyakába varrták az Év felfedezettségét (Arany Zsiráf), de akkor is. Elmúltak, el lehet felejteni.

Az All American Jazz And Blues Days címet kapta az a kétnapos, Petőfi Csarnok-béli rendezvény, melynek a Groove Collective, a Hiram Bullock Blues Band és Kenny Garrett lesznek a vendégei. Egy ilyen, az amerikai jazz és blues mindenféle lefedésére utaló szlogent általában nem tanácsos komolyan venni, most azonban...

Nekem azzal semmi gondom, ha egy zenekar pénzt akar keresni. Azzal sincs sok, ha újra összeáll. Teszem azt kiprésel egy albumot, ad hozzá pár koncertet, összejönnek a színházak, na bumm. Ennél többet is ártottak már ebben a szakmában.

Bejegyzett Dada Koktél

Az O mind az írásképet illetően, de hangjelenségként és a hangképző szervek elrendezését tekintve is erotikus hagyományokkal rendelkező tagja az ábécének, illetve fonetikai rendszerünknek: nyitott szájjal nevetni kihívás, felajánlkozás. O mint oralitás: rúzs és cigaretta; megnyílás, O. története. Vagy: az organizmus misztériuma.

Magyar Narancs: Hogyan jutott eszébe a Villa Negra című dal?

Kis magyar répatörténet.

Még el sem tűnt a nemzetközi sikerlisták tetejéről Nicholas Evans lovasregénynek álcázott lélektani fejlődéslimonádéja, máris itthon üdvözölhetjük, polcainkon. A példás gyorsaságon túl a kiadó igyekezetét a sajtónak tett gesztusai is dicsérik. Egy hónappal a megjelenés előtt kezünkben volt a címlappal dúsított levonat és a regény regénye, valami olyasmi, mint egy film sajtókönyve. Amit ebből megtudunk, az majdnem olyan izgalmas, majdnem olyan hollywoodi, mint maga a mű.

Az értelmiség és a hatalom viszonya mindig tanulságos, kivált akkor, ha egy forradalom tükrében vizsgáljuk, miként szerepel a minőségi értelemben vett, illetve a kölcsönzött erőre támaszkodó elit. Standeisky Évának ráadásul megadatott, hogy olyan források birtokában dolgozhasson, amelyeknek létezéséről sem igen tudtunk mind ez ideig, nemhogy meríthettünk volna belőlük. Majd´ félezer oldalas összefoglaló tanulmánya bővelkedik tehát érdekes, mi több, pikáns részletekben. Aprólékos történészi munkával jár utána a mendemondáknak, és zömükről kimutatja: nem egyebek mesénél. Tévedésen alapulnak, s mentségül szolgálnak csupán a gyönge botladozók számára.

Kis honunk legimpozánsabb színháza a hozzá látványosságban és monumentalitásban illő nagy falattal nyitotta meg új évadját. Színházuk hosszú történetében (1959 után) másodszor futottak neki az orosz realizmus négykötetes nagyregénye színpadi megvalósításához. Most is a második világháború előtt készített, majd később még átdolgozott, Erwin Piscator és társai-féle adaptációhoz nyúltak, s ezt próbálták meg nyelvileg, dramaturgiailag felfrissíteni, a Vígszínház fazonjához igazítani. Csakhogy Piscator átirata annak idején politikai tandrámának íródott, a készülődő háború elleni agitációs műnek, amelyben a történelem és a nagyhatalmi politika egyéni sorsokkal, életekkel való összeütközése állt a középpontban. Ezt hangsúlyozandó, illetve az adaptációt megkönnyítendő a drámába illesztettek egy narrátort (itt: Mesélő), aki játékmester és konferanszié is egyben, s a szerző színpadon lévő szócsöveként bemutatja a szereplőket és a helyszíneket, sűríti a történetet, átvezeti a jeleneteket, s még értelmezi is a látottakat, nehogy véletlenül mást merjünk gondolni, mint ami az eszmei mondanivaló. Ehhez a figurához viszont - akinek szerepéhez a leginkább kellett volna - nem mert nyúlni Valló Péter rendező és csapata, sőt a műveletlen ezredvégi magyar nézőtől való félelmében még meg is erősítette, kiemelte szerepét. Hegedűs D. Géza civil ruhában, titokzatos pipafüstbe burkolózva végig színen van, kommentál, elmélkedik, ha úgy tartja kedve, olykor szerepbe lép, de van, hogy objektíves riporterként faggatja Napóleont (Lukács Sándor) és Kutuzovot (Szoboszlay Sándor) a borogyinói csata várható esélyeiről. Állandó közbeszólásaival pont azt veszi ki a színházi élményből, amiért az emberek odajárnak: a drámaiságot. A történet ezáltal szaggatott lesz, a drámai helyzetek különösebb tét nélkül múlnak el, hiszen tudjuk, mindjárt jön a nagyokos és úgyis helyre tesz minket. Ez itt nem a német expresszionista színház tudatos elidegenítő effektusának a használata: sokkal inkább egy drámai kísérlet epikussá züllesztése azon kényszer szorításában, hogy jó alaposan a felkészületlen, alacsony IQ-szintű néző szájába rágjunk mindent. Ráadásul Hegedűs D. alakítása minden szimbolikus értelmezést is lehetetlenné tesz, mivel végig az önmaga hangjától és szerepének fontosságától megittasult színészt látjuk benne, nem pedig az alázatos narrátort.

Legalábbis szeretne. Hogy sikerül-e neki, és hogyan, illetve mibe lép bele - ahhoz kell megnézni Kernt és Koltait.

Adriana Borriello és Massimo Cohen táncestje hegedűre és szélgépre

Az angol alternatív tánczenék egyik legvonzóbb irányzata a Transglobal Underground nevével fémjelzett ethno-techno. Az eredendően DJ-kollektívaként működő társaság 1991 tavaszán alakult Londonban, majd Temple Head címmel megalkotta a mozgalom himnuszát. Azóta több hasonszőrű követője futott be, így a Fun-Da-Mental, az Asian Dub Foundation vagy a Loop Guru - valamennyi a Nation Records égisze alatt.