Könyv: Így irtunk mi (Standeisky Éva: Az írók és a hatalom (1956-1963))

  • - divisor -
  • 1996. október 10.

Zene

Az értelmiség és a hatalom viszonya mindig tanulságos, kivált akkor, ha egy forradalom tükrében vizsgáljuk, miként szerepel a minőségi értelemben vett, illetve a kölcsönzött erőre támaszkodó elit. Standeisky Évának ráadásul megadatott, hogy olyan források birtokában dolgozhasson, amelyeknek létezéséről sem igen tudtunk mind ez ideig, nemhogy meríthettünk volna belőlük. Majd´ félezer oldalas összefoglaló tanulmánya bővelkedik tehát érdekes, mi több, pikáns részletekben. Aprólékos történészi munkával jár utána a mendemondáknak, és zömükről kimutatja: nem egyebek mesénél. Tévedésen alapulnak, s mentségül szolgálnak csupán a gyönge botladozók számára.

Az értelmiség és a hatalom viszonya mindig tanulságos, kivált akkor, ha egy forradalom tükrében vizsgáljuk, miként szerepel a minőségi értelemben vett, illetve a kölcsönzött erőre támaszkodó elit. Standeisky Évának ráadásul megadatott, hogy olyan források birtokában dolgozhasson, amelyeknek létezéséről sem igen tudtunk mind ez ideig, nemhogy meríthettünk volna belőlük. Majd´ félezer oldalas összefoglaló tanulmánya bővelkedik tehát érdekes, mi több, pikáns részletekben. Aprólékos történészi munkával jár utána a mendemondáknak, és zömükről kimutatja: nem egyebek mesénél. Tévedésen alapulnak, s mentségül szolgálnak csupán a gyönge botladozók számára.

Lesújtó a kép, a társadalmi kovászként magukat ünnepeltető literátorok saját elképzeléseik, vágyaik fogságába esnek, s amikor csakugyan cselekedniük kellene, arról sincs elképzelésük, hogy mit tanácsoljanak a hozzájuk fordulóknak. Később hangzatos nyilatkozataikról is szíves-örömest megfeledkeznének. A restauráció végrehajtói sem jobbak a Deákné vásznánál: Aczél György 1956-ban még disszidálásra készült, de mihelyst megszilárdult a helyzete, kemény öv alatti ütéseket váltott a többi önjelölt hatalmaskodóval.

Nagy kár, hogy minderre inkább csak az olvasó következtethet, mivel a részletek tarka dzsungelében elsikkad a lényeg. Példák garmadáját kapjuk, de a belőlük kirajzolható tendenciák pontos meghatározása elmarad, akárcsak a mozgató- és célokok feltárása. Standeisky Éva híven bemutatja ugyan az események alakulását, ám az indítékok megjelölésével adós marad, így nehezen értjük, mi miért történt. Vizsgálódásának körét is felettébb szűkre vonja, a belső magyarázat pedig kevés. Legutóbb az évfordulós tanácskozásokon hosszan bizonyították: a külföld ítélete mekkora jelentőséggel bírt a hatalmi restaurációra nézvést. És talán arról sem szabadna megfeledkeznünk, amiről a könyv hallgat: hogy a forradalom leverése kizárólag külső erők műve volt, ezért a felépülő kádári rendszer nem lehetett független tőlük. Ellenkezőleg, minimális önállósággal sem rendelkezett, még legbenső ügyeit illetően sem.

A kitűnő szerkesztés viszont előnye e kiadványnak. Rengeteg kísérő anyag: jegyzet, idézet és kép segíti a tájékozódást; ezek nemegyszer tanulságosabbak és informatívabbak, mint az alapszöveg maga. Végigböngészése mindenkinek ajánlható, aki szeretne bepillantani e múltba, hogy szemrevételezhesse örökségét.

- divisor -

1956-os Intézet, 1996

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.