Az értelmiség és a hatalom viszonya mindig tanulságos, kivált akkor, ha egy forradalom tükrében vizsgáljuk, miként szerepel a minőségi értelemben vett, illetve a kölcsönzött erőre támaszkodó elit. Standeisky Évának ráadásul megadatott, hogy olyan források birtokában dolgozhasson, amelyeknek létezéséről sem igen tudtunk mind ez ideig, nemhogy meríthettünk volna belőlük. Majd´ félezer oldalas összefoglaló tanulmánya bővelkedik tehát érdekes, mi több, pikáns részletekben. Aprólékos történészi munkával jár utána a mendemondáknak, és zömükről kimutatja: nem egyebek mesénél. Tévedésen alapulnak, s mentségül szolgálnak csupán a gyönge botladozók számára.

Az értelmiség és a hatalom viszonya mindig tanulságos, kivált akkor, ha egy forradalom tükrében vizsgáljuk, miként szerepel a minőségi értelemben vett, illetve a kölcsönzött erőre támaszkodó elit. Standeisky Évának ráadásul megadatott, hogy olyan források birtokában dolgozhasson, amelyeknek létezéséről sem igen tudtunk mind ez ideig, nemhogy meríthettünk volna belőlük. Majd´ félezer oldalas összefoglaló tanulmánya bővelkedik tehát érdekes, mi több, pikáns részletekben. Aprólékos történészi munkával jár utána a mendemondáknak, és zömükről kimutatja: nem egyebek mesénél. Tévedésen alapulnak, s mentségül szolgálnak csupán a gyönge botladozók számára.

Lesújtó a kép, a társadalmi kovászként magukat ünnepeltető literátorok saját elképzeléseik, vágyaik fogságába esnek, s amikor csakugyan cselekedniük kellene, arról sincs elképzelésük, hogy mit tanácsoljanak a hozzájuk fordulóknak. Később hangzatos nyilatkozataikról is szíves-örömest megfeledkeznének. A restauráció végrehajtói sem jobbak a Deákné vásznánál: Aczél György 1956-ban még disszidálásra készült, de mihelyst megszilárdult a helyzete, kemény öv alatti ütéseket váltott a többi önjelölt hatalmaskodóval.

Nagy kár, hogy minderre inkább csak az olvasó következtethet, mivel a részletek tarka dzsungelében elsikkad a lényeg. Példák garmadáját kapjuk, de a belőlük kirajzolható tendenciák pontos meghatározása elmarad, akárcsak a mozgató- és célokok feltárása. Standeisky Éva híven bemutatja ugyan az események alakulását, ám az indítékok megjelölésével adós marad, így nehezen értjük, mi miért történt. Vizsgálódásának körét is felettébb szűkre vonja, a belső magyarázat pedig kevés. Legutóbb az évfordulós tanácskozásokon hosszan bizonyították: a külföld ítélete mekkora jelentőséggel bírt a hatalmi restaurációra nézvést. És talán arról sem szabadna megfeledkeznünk, amiről a könyv hallgat: hogy a forradalom leverése kizárólag külső erők műve volt, ezért a felépülő kádári rendszer nem lehetett független tőlük. Ellenkezőleg, minimális önállósággal sem rendelkezett, még legbenső ügyeit illetően sem.

A kitűnő szerkesztés viszont előnye e kiadványnak. Rengeteg kísérő anyag: jegyzet, idézet és kép segíti a tájékozódást; ezek nemegyszer tanulságosabbak és informatívabbak, mint az alapszöveg maga. Végigböngészése mindenkinek ajánlható, aki szeretne bepillantani e múltba, hogy szemrevételezhesse örökségét.

- divisor -

1956-os Intézet, 1996