Még el sem tűnt a nemzetközi sikerlisták tetejéről Nicholas Evans lovasregénynek álcázott lélektani fejlődéslimonádéja, máris itthon üdvözölhetjük, polcainkon. A példás gyorsaságon túl a kiadó igyekezetét a sajtónak tett gesztusai is dicsérik. Egy hónappal a megjelenés előtt kezünkben volt a címlappal dúsított levonat és a regény regénye, valami olyasmi, mint egy film sajtókönyve. Amit ebből megtudunk, az majdnem olyan izgalmas, majdnem olyan hollywoodi, mint maga a mű.

Még el sem tűnt a nemzetközi sikerlisták tetejéről Nicholas Evans lovasregénynek álcázott lélektani fejlődéslimonádéja, máris itthon üdvözölhetjük, polcainkon. A példás gyorsaságon túl a kiadó igyekezetét a sajtónak tett gesztusai is dicsérik. Egy hónappal a megjelenés előtt kezünkben volt a címlappal dúsított levonat és a regény regénye, valami olyasmi, mint egy film sajtókönyve. Amit ebből megtudunk, az majdnem olyan izgalmas, majdnem olyan hollywoodi, mint maga a mű.

Történt ugyanis, hogy egy középkorú, középfajú tévéproducer, forgatókönyvíró súlyosbodni látszó anyagi gondjait orvoslandó, hozzáfogott első regényéhez. Ahelyett, hogy tovább űzte volna tanult mesterségét, vagy egy nagyobb összegű véghitel fölvétele után beszállt volna a Teleki téri snapszerbizniszbe. Így háromhavi anyaggyűjtés letudtával meg is született a dupla fenekű sikertörténet. Már az első 200 oldalért egymást tiporták a kiadók. A vége: súlyos fontszázezrek az angliai, súlyos dollármilliók az amerikai kiadói jogokért, a filmet Robert Redford produkálja, rendezi és főszerepli, bár bizonyos, meg nem erősített források szerint sokáig versenyben volt Samantha Ewing is.

Ennyi jó után abba kéne tán hagyni, mert a továbbiak kevésbé kellemesek. Nicholas Evans regénye a levegőn játszódik, Montana kék ege alatt. A szerző e téren előzetes hírét jócskán igazoló képességeket árul el, amiért nem lehetünk elég hálásak neki, hiszen a jó levegő hiányzik nekünk leginkább. Ez onnan tudható, hogy számos műalkotás igyekszik mostanság kárpótolni bennünket, hogy a Twister mellett mást ne is említsek. Ki hát a szabadba!

A sérült ózonpajzs alatt számos szomorú és vidám dolog esik, emberekkel, lovakkal legfőképp. Balesetet szenvednek, kimúlnak, szerelembe esnek, felnőtté, más emberré, lóvá válnak. Lóvátétel áldozatai lesznek regényhősök - olvasók egyként.

Neves New York-i lapszerkesztő hölgy lányát súlyos lovasbaleset veszi le a lábáról, a szó összes lehetséges értelmében. Hű hátasát is csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás menti meg. Hosszas tétovázás, szerencsétlenkedés után, mindkettejüket gyógyítandó, vidékre utaznak. Ló, lovas, főszerkesztő asszony. Montanában aztán minden, ami belefér. Szerelem, gyógyulás, tusa. Mi mást várhatnánk egy bestsellertől. Általában semmit.

Evans könyveitől a következőket: elsősorban az események fokozatosságának betartását, a szerelem kiteljesedéséhez vezető emberi gesztusokat, az állat felépülésének stációit. A suttogóból a legérdekesebb részek maradtak ki. Montanában a nagy dolgok az idő előrehaladtával, az oldalszám emelkedtével történnek, csak úgy. Csak úgy, mint a való életben. A szerelem akkor a legforróbb, amikor még nem is szerelem, csupán álom. A titkok, a félelmek, a trükkök, a csalások, a csalódások, melyek aztán valóra váltják az álmot. Így lenne ez a gyógyulásnál is, mitől s hogyan válik a hullajelölt reményteli esetté. És különben is, hol van az a pont, ahol megfordul minden? Fentiek híján, jó levegő és a megszokott sablonok ügyes vagy kevésbé ügyes rakosgatása egy idő után unalmassá válik. A gonosz unalom pedig érdektelenné teszi a hősöket. Nem izgat, hogy a végén meghal-e a jó (a ló).

Evans művén valószínűleg egy jó fordítás se sokat segített volna. Ám a gyorsaságnak ára van: a szöveg még egy (olvasó)szerkesztői futamot megkívánt volna, finoman szólva is.

Wiesner János

Európa Kiadó, 1996, 480 oldal, 798 Ft