Ponyva: Lóhalálában (Nicholas Evans: A suttogó)

  • Wiesner János
  • 1996. október 10.

Zene

Még el sem tűnt a nemzetközi sikerlisták tetejéről Nicholas Evans lovasregénynek álcázott lélektani fejlődéslimonádéja, máris itthon üdvözölhetjük, polcainkon. A példás gyorsaságon túl a kiadó igyekezetét a sajtónak tett gesztusai is dicsérik. Egy hónappal a megjelenés előtt kezünkben volt a címlappal dúsított levonat és a regény regénye, valami olyasmi, mint egy film sajtókönyve. Amit ebből megtudunk, az majdnem olyan izgalmas, majdnem olyan hollywoodi, mint maga a mű.

Még el sem tűnt a nemzetközi sikerlisták tetejéről Nicholas Evans lovasregénynek álcázott lélektani fejlődéslimonádéja, máris itthon üdvözölhetjük, polcainkon. A példás gyorsaságon túl a kiadó igyekezetét a sajtónak tett gesztusai is dicsérik. Egy hónappal a megjelenés előtt kezünkben volt a címlappal dúsított levonat és a regény regénye, valami olyasmi, mint egy film sajtókönyve. Amit ebből megtudunk, az majdnem olyan izgalmas, majdnem olyan hollywoodi, mint maga a mű.

Történt ugyanis, hogy egy középkorú, középfajú tévéproducer, forgatókönyvíró súlyosbodni látszó anyagi gondjait orvoslandó, hozzáfogott első regényéhez. Ahelyett, hogy tovább űzte volna tanult mesterségét, vagy egy nagyobb összegű véghitel fölvétele után beszállt volna a Teleki téri snapszerbizniszbe. Így háromhavi anyaggyűjtés letudtával meg is született a dupla fenekű sikertörténet. Már az első 200 oldalért egymást tiporták a kiadók. A vége: súlyos fontszázezrek az angliai, súlyos dollármilliók az amerikai kiadói jogokért, a filmet Robert Redford produkálja, rendezi és főszerepli, bár bizonyos, meg nem erősített források szerint sokáig versenyben volt Samantha Ewing is.

Ennyi jó után abba kéne tán hagyni, mert a továbbiak kevésbé kellemesek. Nicholas Evans regénye a levegőn játszódik, Montana kék ege alatt. A szerző e téren előzetes hírét jócskán igazoló képességeket árul el, amiért nem lehetünk elég hálásak neki, hiszen a jó levegő hiányzik nekünk leginkább. Ez onnan tudható, hogy számos műalkotás igyekszik mostanság kárpótolni bennünket, hogy a Twister mellett mást ne is említsek. Ki hát a szabadba!

A sérült ózonpajzs alatt számos szomorú és vidám dolog esik, emberekkel, lovakkal legfőképp. Balesetet szenvednek, kimúlnak, szerelembe esnek, felnőtté, más emberré, lóvá válnak. Lóvátétel áldozatai lesznek regényhősök - olvasók egyként.

Neves New York-i lapszerkesztő hölgy lányát súlyos lovasbaleset veszi le a lábáról, a szó összes lehetséges értelmében. Hű hátasát is csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás menti meg. Hosszas tétovázás, szerencsétlenkedés után, mindkettejüket gyógyítandó, vidékre utaznak. Ló, lovas, főszerkesztő asszony. Montanában aztán minden, ami belefér. Szerelem, gyógyulás, tusa. Mi mást várhatnánk egy bestsellertől. Általában semmit.

Evans könyveitől a következőket: elsősorban az események fokozatosságának betartását, a szerelem kiteljesedéséhez vezető emberi gesztusokat, az állat felépülésének stációit. A suttogóból a legérdekesebb részek maradtak ki. Montanában a nagy dolgok az idő előrehaladtával, az oldalszám emelkedtével történnek, csak úgy. Csak úgy, mint a való életben. A szerelem akkor a legforróbb, amikor még nem is szerelem, csupán álom. A titkok, a félelmek, a trükkök, a csalások, a csalódások, melyek aztán valóra váltják az álmot. Így lenne ez a gyógyulásnál is, mitől s hogyan válik a hullajelölt reményteli esetté. És különben is, hol van az a pont, ahol megfordul minden? Fentiek híján, jó levegő és a megszokott sablonok ügyes vagy kevésbé ügyes rakosgatása egy idő után unalmassá válik. A gonosz unalom pedig érdektelenné teszi a hősöket. Nem izgat, hogy a végén meghal-e a jó (a ló).

Evans művén valószínűleg egy jó fordítás se sokat segített volna. Ám a gyorsaságnak ára van: a szöveg még egy (olvasó)szerkesztői futamot megkívánt volna, finoman szólva is.

Wiesner János

Európa Kiadó, 1996, 480 oldal, 798 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.