Ponyva: Lóhalálában (Nicholas Evans: A suttogó)

  • Wiesner János
  • 1996. október 10.

Zene

Még el sem tűnt a nemzetközi sikerlisták tetejéről Nicholas Evans lovasregénynek álcázott lélektani fejlődéslimonádéja, máris itthon üdvözölhetjük, polcainkon. A példás gyorsaságon túl a kiadó igyekezetét a sajtónak tett gesztusai is dicsérik. Egy hónappal a megjelenés előtt kezünkben volt a címlappal dúsított levonat és a regény regénye, valami olyasmi, mint egy film sajtókönyve. Amit ebből megtudunk, az majdnem olyan izgalmas, majdnem olyan hollywoodi, mint maga a mű.

Még el sem tűnt a nemzetközi sikerlisták tetejéről Nicholas Evans lovasregénynek álcázott lélektani fejlődéslimonádéja, máris itthon üdvözölhetjük, polcainkon. A példás gyorsaságon túl a kiadó igyekezetét a sajtónak tett gesztusai is dicsérik. Egy hónappal a megjelenés előtt kezünkben volt a címlappal dúsított levonat és a regény regénye, valami olyasmi, mint egy film sajtókönyve. Amit ebből megtudunk, az majdnem olyan izgalmas, majdnem olyan hollywoodi, mint maga a mű.

Történt ugyanis, hogy egy középkorú, középfajú tévéproducer, forgatókönyvíró súlyosbodni látszó anyagi gondjait orvoslandó, hozzáfogott első regényéhez. Ahelyett, hogy tovább űzte volna tanult mesterségét, vagy egy nagyobb összegű véghitel fölvétele után beszállt volna a Teleki téri snapszerbizniszbe. Így háromhavi anyaggyűjtés letudtával meg is született a dupla fenekű sikertörténet. Már az első 200 oldalért egymást tiporták a kiadók. A vége: súlyos fontszázezrek az angliai, súlyos dollármilliók az amerikai kiadói jogokért, a filmet Robert Redford produkálja, rendezi és főszerepli, bár bizonyos, meg nem erősített források szerint sokáig versenyben volt Samantha Ewing is.

Ennyi jó után abba kéne tán hagyni, mert a továbbiak kevésbé kellemesek. Nicholas Evans regénye a levegőn játszódik, Montana kék ege alatt. A szerző e téren előzetes hírét jócskán igazoló képességeket árul el, amiért nem lehetünk elég hálásak neki, hiszen a jó levegő hiányzik nekünk leginkább. Ez onnan tudható, hogy számos műalkotás igyekszik mostanság kárpótolni bennünket, hogy a Twister mellett mást ne is említsek. Ki hát a szabadba!

A sérült ózonpajzs alatt számos szomorú és vidám dolog esik, emberekkel, lovakkal legfőképp. Balesetet szenvednek, kimúlnak, szerelembe esnek, felnőtté, más emberré, lóvá válnak. Lóvátétel áldozatai lesznek regényhősök - olvasók egyként.

Neves New York-i lapszerkesztő hölgy lányát súlyos lovasbaleset veszi le a lábáról, a szó összes lehetséges értelmében. Hű hátasát is csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás menti meg. Hosszas tétovázás, szerencsétlenkedés után, mindkettejüket gyógyítandó, vidékre utaznak. Ló, lovas, főszerkesztő asszony. Montanában aztán minden, ami belefér. Szerelem, gyógyulás, tusa. Mi mást várhatnánk egy bestsellertől. Általában semmit.

Evans könyveitől a következőket: elsősorban az események fokozatosságának betartását, a szerelem kiteljesedéséhez vezető emberi gesztusokat, az állat felépülésének stációit. A suttogóból a legérdekesebb részek maradtak ki. Montanában a nagy dolgok az idő előrehaladtával, az oldalszám emelkedtével történnek, csak úgy. Csak úgy, mint a való életben. A szerelem akkor a legforróbb, amikor még nem is szerelem, csupán álom. A titkok, a félelmek, a trükkök, a csalások, a csalódások, melyek aztán valóra váltják az álmot. Így lenne ez a gyógyulásnál is, mitől s hogyan válik a hullajelölt reményteli esetté. És különben is, hol van az a pont, ahol megfordul minden? Fentiek híján, jó levegő és a megszokott sablonok ügyes vagy kevésbé ügyes rakosgatása egy idő után unalmassá válik. A gonosz unalom pedig érdektelenné teszi a hősöket. Nem izgat, hogy a végén meghal-e a jó (a ló).

Evans művén valószínűleg egy jó fordítás se sokat segített volna. Ám a gyorsaságnak ára van: a szöveg még egy (olvasó)szerkesztői futamot megkívánt volna, finoman szólva is.

Wiesner János

Európa Kiadó, 1996, 480 oldal, 798 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.