Lemez

Folksteps: Ugrós EP

Zene

A tradicionális népzene sosem állt igazán közel hozzám. Noha egy pillanatig sem vonom kétségbe például a Csík zenekar vagy a Muzsikás tagjainak tehetségét, szükségem van valami pluszra ahhoz, hogy egy népi motívumokra épülő dal megfogjon. I

A tradicionális népzene sosem állt igazán közel hozzám. Noha egy pillanatig sem vonom kétségbe például a Csík zenekar vagy a Muzsikás tagjainak tehetségét, szükségem van valami pluszra ahhoz, hogy egy népi motívumokra épülő dal megfogjon. Ilyet például a Kerekes Band, a Bohemian Betyars, az Aurevoir vagy a Mordái nyújt, akik mind belevisznek valamilyen különleges, saját ízt az általuk feldolgozott népdalokba. Legyen ez funk-rock, punk, kocsmazene vagy éppen pszichedélia, a végeredmény azonnal magával ragad.

Hasonló utat követ a Szántó Marcell által megálmodott Folksteps is, akiket csak legutóbbi EP-jük megjelenése után ismertem meg, de már első hallásra ígéretesnek tűnt, amit csinálnak. „Egy fiatal ethno-surf zenekar, akiknél a népzene gitárzenévé válik” – írják magukról, és valóban arról van szó, hogy egymástól gyökeresen eltérő zenei világokat sikerült izzadságszag nélkül közös nevezőre hozniuk.

Az új lemezre öt népdal (Meghalt a béres, Túl a vizen egy kosár, Indulj el egy úton, Székvárosi öreg templom, Édes Gergelem) sajátosan újraértelmezett verziója került fel. Tavalyi első próbálkozásaik még instrumentálisak voltak, most azonban a szövegek sem hiányoznak. És jó hír, hogy az énekhang mentes minden manírtól, erőltetett hajlítástól, Szántó pont olyan stílusban adja elő a dalokat, amilyent ez a hangszerelés megkíván. Az elektromos gitár mellett a szaxofonnak is fontos szerep jut: a két hangszer nagyon jól működik együtt, a hosszú szaxofonszólók sem fárasztóak, sőt gyakran a számok legerősebb részei.

Szerzői kiadás, 2020


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.