Hegyi Dóri jellegzetes hangját jó ideje ismerjük, beltagja Álmos Gergely Mïus nevű formációjának, de énekelt a Belauban is. Először Álmos biztatta, hogy írjon saját dalokat, zenéket, majd Ohnody néven sorra jöttek megjelenései, most pedig az első albuma, rajta (a korábbi angol nyelvű produkciói után kissé meglepő módon) csakis magyar nyelvű dalokkal. Igaz, hogy közülük néhány korábban is napvilágot látott, mutatva, hogy nem most kezdte foglalkoztatni ez a kihívás.
A cím alapján is levehető, hogy ez most egy (rendhagyó) szerelmes lemez, a szerző-énekest leginkább a komplikált, ambivalens viszonyok és a félresiklott, csapdává záródó párkapcsolatok ihlették meg, amelyekből a téves várakozások, a félreértések és félelmek miatt mégsem tudnak kilépni (Egy másik életben). Mindez azonban „csak” a dalok amúgy fontos háttérsztorija, mert közben szép és erős számok születtek, kellő alkotótársi segítséggel, elvégre Hegyi Dóri a lemezt Fodor Máriusszal (Magashegyi Underground) és Makumi Kamauval (Kama, Mary Popkids) rakta össze. A kattogós, inkább lassú vagy középtempójú elektronikából és frappánsan beillesztett hangszeres játékból összegyúrt zenei szövet különös lejtésű strófákat ölel körbe, Dóri törékenynek tűnő, de karakteres, egyéni hangja pedig nem csupán meglepő regisztereket jár be, de bőséggel akad benne energia is. Az erős felhozatalból nehéz a legjobbakat kiemelni, de a 4/4-ben lüktető (kivételesen a beteljesedést megéneklő) címadó darab mellett leginkább a Hideg vagy a Kriszta című dalok ilyenek.
Théque, 2020
