Nem jár túl messze az igazságtól, aki az MGMT és az Empire Of The Sun mellé lövi be a kaliforniai Foster The People-t, némiképp kevesebb pszichedéliával és elborultsággal. Mark Foster és társai 2011-ben robbantak be a köztudatba a Pumped up Kicks slágerrel, illetve a Torches albummal, a folytatás 2014-ben jött Supermodel címmel, kevésbé fülbemászó dalokkal, így értelemszerűen kisebb felhajtással. A harmadik nagylemez, a Sacred Hearts Club hamarosan a boltokban, de a Foster The People már most beindította világ körüli turnéját, amelynek Budapest volt az első állomása. A backstage-ből olyan pletykákat lehetett hallani, hogy Foster és társai nem viselkedtek túl jó arcként, és ez eleinte mintha a színpadon is visszaköszönt volna. A zenélést néha moonwalkszerű tánccal vegyítő frontember nem igazán tűnt kedves fazonnak, viszont profin vezényelte le a show-t, és ebben nagy segítségére volt három társa. A FTP messze legjobb dalát, a Helena Beatet Fosterék sajnos már a koncert második dalaként lenyomták, de azért maradt muníció. A közelgő album (a címe folyamatosan ott világított hatalmas neonbetűkkel a színpadon) dalai sem rosszak, különösen az a három, amelyek pár hónapja kijöttek egy EP-n, viszont a Loyal Like Sid & Nancy túlságosan fülsértő csörömpölése eléggé kilóg a zenekar hangzásvilágából. Élőben úgy tűnik, hogy a második lemezről származó Coming of Age simán lehetett volna ugyanolyan sikeres, mint az első album slágerei, de valamiért mégsem lett az. A koncert egyik legváratlanabb pillanata az volt, amikor az inkább elektronikus hangzásáról ismert együttes elzúzta a Ramones-féle Blitzkrieg Bopot (egészen autentikusan!), és az sem szokványos húzás, hogy a legismertebb daluk, a Pumped up Kicks után még négy számot előadtak a nem túl nagy létszámú, de annál hálásabb közönségnek.
Budapest Park, július 4.
