Lemez

Hajdu Klára - Oláh Krisztián: Deep in a dream

Zene

A két előadó intim duóban fogalmaz újra néhány mai számot, és tesz hozzá saját szerzeményeket. Hajdu puha altja egy tehetségkutató tévéműsorban tűnt fel, majd a Balázs Elemér Grouppal énekelt egy évtizeden át, már a harmadik szólólemezénél tart. Albumai közül ez a tavasszal megjelent a legsikerültebb, mert meg tud felelni a fiatal jazzelőadókkal szembeni általános követelménynek: találja meg saját hangját, még ha csak sztenderdeket ad is elő. Arányos, egységes a dalok válogatása, bár többedik meghallgatásra az ember hiányolja a dinamikai mélységeket és magasságokat. Az egyik csúcspont a Lyric Song, az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb magyar jazzslágere, amelyet Oláh Kálmán szerzett, később Szőke Nikoletta írt és énekelt rá szöveget. A Hajdúnál fiatalabb Oláh Krisztián a nemzetközi jazzéletben régóta jól ismert Oláh Kálmán fia, ami persze meg is nehezíti az egyéni profil megmutatását, miközben ad is egy komolyabb löketet. Úgy tűnik, Krisztián megtalálta az egyensúlyt az elképesztő méretű családi tolóerő és az egyéniség követelménye között. Klasszikus zenei vonzalmai (például a címadó saját szerzeményében) legalább annyira kiviláglanak, mint apjának különböző hangszerelésű, sikeres műveiben.

Hajdu két évvel ezelőtti, Chet Baker emlékének dedikált lemezének tanulságait is hasznosítja, és mivel azon is Oláh Krisztián volt hallható, nem túlzás kijelenteni, hogy most igazi összhangban van énekes és zongorista. Az Akinmusire–Gretchen Parlato-szám is jó irányt mutat számára, a Stevie Wonder-feldolgozás alapján pedig úgy érzem, Hajdu nyugodtan nekiveselkedhet végre a nem konvencionális ritmusoknak, hangszer-összeállításoknak is, bár mintha a bizonytalanság árnyéka még rávetülne egy-két előadására. Ha pedig a derűs, ironikus számokhoz is volna kedve, az még hatásosabb is lehetne. Fért volna még belőlük erre a lemezre is.

Szerzői kiadás, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.