Zene

Haim: Something to tell you

  • Lang Ádám
  • 2017. augusztus 13.

Zene

A három nővér 2012-ben azzal robbantott, hogy miután a szüleiket kitették a családi zenekarból, közös nevezőre hozták a Fleetwood Mac folkpopját a TLC-féle R&B-vel, a korai kislemezek lendülete pedig simán kitartott a 2013-ban megjelent Days are Gone debütlemezig. Noha a legfelső ligáig nem jutottak el, játszhattak Taylor Swift turnéján, illetve olyan nevekkel dolgoztak együtt, mint a Major Lazer vagy ASAP Rocky.

A Days are Gone minden erényével együtt azt sejtette, hogy a következő lemezre nem lesz elég a kilencvenes éveket a hetvenes évek felé fordító formula, ám nem így történt. A Something to Tell You címmel frissen megjelent folytatással a lányoknak sikerült egy szinttel magasabbra lépniük: ráerősítettek az R&B-vonalra, behozták az ötvenes évek doo-wopját, ráadásul a hatvanas évekbeli girl groupok hatása is erőteljesebbé vált. Ezzel pedig a HAIM több lett pusztán egy jó dobásnál, most már lehet őket úgy is ajánlani, hogy ez az a zenekar, amelyik szinte lubickol öt évtized legjobb rádiópopos zenéiben.

Érdemes meghallgatni a nyolcvanas évek hangulatának nagy szakértőjével, Blood Orange-zsal felvett You Never Knew-t, a kilencvenes évekbe repítő Want You Backet, vagy az ötvenes évekbe visszanyúló, de nagyon maira kevert Little of Your Love-ot. Ha pedig csak egyet lehetne, akkor a lemez párkapcsolati tematikájának „katarzisát” adó Right Now-t mondanám, ez afféle hajnalban hazatérős himnuszka lett nálam az elmúlt hetekben.

Columbia, 2017


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.