Zene

Haim: Something to tell you

  • Lang Ádám
  • 2017. augusztus 13.

Zene

A három nővér 2012-ben azzal robbantott, hogy miután a szüleiket kitették a családi zenekarból, közös nevezőre hozták a Fleetwood Mac folkpopját a TLC-féle R&B-vel, a korai kislemezek lendülete pedig simán kitartott a 2013-ban megjelent Days are Gone debütlemezig. Noha a legfelső ligáig nem jutottak el, játszhattak Taylor Swift turnéján, illetve olyan nevekkel dolgoztak együtt, mint a Major Lazer vagy ASAP Rocky.

A Days are Gone minden erényével együtt azt sejtette, hogy a következő lemezre nem lesz elég a kilencvenes éveket a hetvenes évek felé fordító formula, ám nem így történt. A Something to Tell You címmel frissen megjelent folytatással a lányoknak sikerült egy szinttel magasabbra lépniük: ráerősítettek az R&B-vonalra, behozták az ötvenes évek doo-wopját, ráadásul a hatvanas évekbeli girl groupok hatása is erőteljesebbé vált. Ezzel pedig a HAIM több lett pusztán egy jó dobásnál, most már lehet őket úgy is ajánlani, hogy ez az a zenekar, amelyik szinte lubickol öt évtized legjobb rádiópopos zenéiben.

Érdemes meghallgatni a nyolcvanas évek hangulatának nagy szakértőjével, Blood Orange-zsal felvett You Never Knew-t, a kilencvenes évekbe repítő Want You Backet, vagy az ötvenes évekbe visszanyúló, de nagyon maira kevert Little of Your Love-ot. Ha pedig csak egyet lehetne, akkor a lemez párkapcsolati tematikájának „katarzisát” adó Right Now-t mondanám, ez afféle hajnalban hazatérős himnuszka lett nálam az elmúlt hetekben.

Columbia, 2017


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."