Lemez

Hangok a zsákutcából

Trickfinger: Trickfinger

  • Lang Ádám
  • 2015. május 17.

Zene

John Frusciante 2009-ben másodszor is búcsút mondott a Red Hot Chili Peppersnek, a zenekarnak, amellyel a rocktörténelem legfontosabb gitárosainak egyikévé vált. Míg az első szakítás okai személyes problémák voltak, a Hillel Slovak halála után rajongóból zenekari taggá váló Frusciante legutóbb már baráti hangulatban vált el társaitól zenei érdeklődésének megváltozása miatt.

Frusciante már a korábbi években is kacérkodott az elektronikus zenével. Későbbi utódjával, Josh Klinghofferrel közös lemeze, az A Sphere in the Heart of Silence például közelebb állt a Radioheadhez, mint az RHCP-hez. A kilépésekor pedig már az olyan szintipopzenekarok, mint a Depeche Mode és a Human League, valamint az elektronikus zene kísérletezői, például
Aph­ex Twin és Christian Fennesz voltak a példaképei. Frissebb anyagaiban aztán ezeket a hatásokat próbálta keresztezni a gitárjátékával.

A korszak első szólólemeze, a 2012-es PBX Funicular Intaglio Zone katasztrofális lett. Drum and basses alapra felhúzott bénácska próbálkozásait hallgatva egy gyerekszoba képe tűnhetett elénk, amelynek lakója rácsodálkozott, hogy szintipopos témák alá a mai zeneszerkesztőkkel ugyanúgy be lehet tenni ezeket az alapokat, mint bármi mást. Frusciante-ét azonban nem tántorították el a kritikák, s a tavalyi Enclosure-ön legalább megközelíthetővé fejlesztette ezt a korszellemmel köszönőviszonyban sem álló könnyűzenei zsákutcát.

Most pedig Trickfinger név alatt készített lemezt az acid house definitív hangszerével, a Roland TR-303-as szintetizátorral. Így mára semmi sem maradt abból, amit John Frusciante szerzői jegyeiként ismerhettünk. Nem halljuk a hangját, nem gitározik, de legalább a korábbi lemezek kellemetlen műfaji torzszülöttjei sincsenek itt. Helyette kapunk egy olyan Aphex Twin-ihlette acid house-os tucatlemezt, ami a tényen kívül, hogy Frusciante house-t játszik, nem mutat fel az égvilágon semmi pluszt. Odáig azért ne menjünk el, hogy én vagy az olvasó is tudna ilyet, de a budapesti Silf-duó például ezerszer izgalmasabban nyúl a zsánerhez, mint a világhírű gitáros. Ez a lemez talán lehet majd egy izgalmasabb anyag alapja, de jobban járna a világ, ha Frusciante, ahogy anno a drogokról, úgy most erről a flesről is le tudna jönni, és visszaállna végre a helyére, a régi társai mellé.

 

AcidTest, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.