John Frusciante 2009-ben másodszor is búcsút mondott a Red Hot Chili Peppersnek, a zenekarnak, amellyel a rocktörténelem legfontosabb gitárosainak egyikévé vált. Míg az első szakítás okai személyes problémák voltak, a Hillel Slovak halála után rajongóból zenekari taggá váló Frusciante legutóbb már baráti hangulatban vált el társaitól zenei érdeklődésének megváltozása miatt.
Frusciante már a korábbi években is kacérkodott az elektronikus zenével. Későbbi utódjával, Josh Klinghofferrel közös lemeze, az A Sphere in the Heart of Silence például közelebb állt a Radioheadhez, mint az RHCP-hez. A kilépésekor pedig már az olyan szintipopzenekarok, mint a Depeche Mode és a Human League, valamint az elektronikus zene kísérletezői, például
Aphex Twin és Christian Fennesz voltak a példaképei. Frissebb anyagaiban aztán ezeket a hatásokat próbálta keresztezni a gitárjátékával.
A korszak első szólólemeze, a 2012-es PBX Funicular Intaglio Zone katasztrofális lett. Drum and basses alapra felhúzott bénácska próbálkozásait hallgatva egy gyerekszoba képe tűnhetett elénk, amelynek lakója rácsodálkozott, hogy szintipopos témák alá a mai zeneszerkesztőkkel ugyanúgy be lehet tenni ezeket az alapokat, mint bármi mást. Frusciante-ét azonban nem tántorították el a kritikák, s a tavalyi Enclosure-ön legalább megközelíthetővé fejlesztette ezt a korszellemmel köszönőviszonyban sem álló könnyűzenei zsákutcát.
Most pedig Trickfinger név alatt készített lemezt az acid house definitív hangszerével, a Roland TR-303-as szintetizátorral. Így mára semmi sem maradt abból, amit John Frusciante szerzői jegyeiként ismerhettünk. Nem halljuk a hangját, nem gitározik, de legalább a korábbi lemezek kellemetlen műfaji torzszülöttjei sincsenek itt. Helyette kapunk egy olyan Aphex Twin-ihlette acid house-os tucatlemezt, ami a tényen kívül, hogy Frusciante house-t játszik, nem mutat fel az égvilágon semmi pluszt. Odáig azért ne menjünk el, hogy én vagy az olvasó is tudna ilyet, de a budapesti Silf-duó például ezerszer izgalmasabban nyúl a zsánerhez, mint a világhírű gitáros. Ez a lemez talán lehet majd egy izgalmasabb anyag alapja, de jobban járna a világ, ha Frusciante, ahogy anno a drogokról, úgy most erről a flesről is le tudna jönni, és visszaállna végre a helyére, a régi társai mellé.
AcidTest, 2015
