Szép, kulturált, izgalmas, kiegyensúlyozott és nagyszerű – ez mind-mind elmondható a Budapesti Tavaszi Fesztivál idei egyik legnagyobb dobásáról, az áriaestre idelátogató lett mezzoszopránról, Elīna Garančáról (képünkön). Korunk egyik legelegánsabb énekesnője pénteken ikonikus szerepeiből, így Carmen és Delila szólamából csakúgy énekel majd, mint a Sába királynőjéből: no, nem az évfordulós Goldmark Károly operájából, hanem abból a műből, amelyet az 1862-es francia kritikák Gounod Waterloojának ítéltek (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 17., fél nyolc).
„Liszt, akárcsak Berlioz, a Kifejezést teszi meg célnak a hangszeres zenében, amelyet a hagyomány a forma és a személytelen szépség kizárólagos kultuszának szentelt. Ez nem jelenti azt, hogy Liszt a kifejezésért elhanyagolná az utóbbiakat. Hol találnánk tisztább formákat, mint a Faust második tételében (»Gretchen«), Dante »Purgatórium«-ában, az Orfeuszban? De a kifejezés pontossága és intenzitása az, amiben Liszt valóban hasonlíthatatlan. Zenéje beszél, és hogy ne halljuk meg, be kell dugni a fülünket az előítélet dugójával, amely sajnos mindig kéznél van. Ez a zene kimondja a kimondhatatlant.” Liszt nagyságáról és korabeli középponti szerepéről tanúskodik, hogy Garanča áriaestjének szinte mindahány komponistája kapcsolatba került Doborján szülöttével, s a legtöbben köszönhettek is neki egyet s mást. A fenti idézet szerzője, a „tisztelő csodáló és tanítvány”, Camille Saint-Saëns például a Sámson és Delila weimari ősbemutatóját köszönhette a „szeretett Liszt” ösztönzésének és közbenjárásának. Az idézetben említett Orfeusz tiszta formáira már a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Bertrand de Billy közös koncertjének első perceiben csodálkozhatunk rá, hogy aztán a Kifejezést üldöző másik nagy újító, Berlioz Tristia című kantátája kövesse Liszt szimfonikus költeményét (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 23., fél nyolc).
Berlioz Fantasztikus szimfóniája egy másik fesztiválkoncerten, a Bajor Állami Zenekar és Kirill Petrenko estjén hangzik majd fel, méghozzá a felfedezésünkre váró huszadik századi német mester, Karl Amadeus Hartmann egyik dalának nyomában (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 19., fél nyolc). 24 órával később ugyanitt már egy másik világra szóló zenekar és egy idős legenda vonul a pódiumra: a londoni Philharmonia Orchestra és a 77 esztendős Vladimir Ashkenazy (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 20., fél nyolc). Az ő koncertjükön túlnyomórészt az évfordulós finn, Jean Sibelius zenéjét hallhatjuk, bár két Sibelius-mű között azért Csajkovszkij Hegedűversenye is megszólal majd a litván Julian Rachlin szólójával.
S uramfia, mi minden lesz még ezen a héten! Elősorolni is képtelenség. Csak még egyet! Max Emanuel Cencic és Julia Lezsnyeva főszereplésével egy Hasse-opera, a Siroe, Perzsia királya ígérkezik a Vígszínházban, méghozzá a sztárkontratenor szcenírozásában (április 18., hét óra)! S muszáj még egyet! Jön a pompás Hagen Kvartett, hogy csütörtök este két Mozart- és egy Jörg Widmann-vonósnégyessel szerencséltesse a budapesti közönséget (Zeneakadémia, április 23., fél nyolc).
