mi a kotta?

Harsonák a hippodromban

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/22. hétre

„Én innen azt tudom a kormánynak üzenni, hogy ne foglalkozzanak a Horthy-rendszerrel – foglalkozzanak a mával. 2012-ben élünk, tökéletesen más világban, olyan problémákkal, amelyek akkor nem is létezhettek. Bármennyire igyekeznek visszaállítani harmincas évekbeli dolgokat, nem fog sikerülni: más a geopolitikai helyzet, más emberek vagyunk… Még mindig próbálok abban hinni, hogy a józan emberek többen vannak. És érzékelik, hogy amíg széthúzás van, addig ez a nép nem alkalmas arra, hogy a sorsát irányítsa. De annyi pont van, amiben a különböző politikai meggyőződésű emberek is egyetértenek – csakis ezekből kiindulva lehet és kellene összefogni. Hiába mondják egyes »realisták«, hogy utópia, nem az. Jóakarat kérdése az egész.”

Így beszélt lapunknak réges-régen Kocsis Zoltán. A zongoraművész-karmester születésnapját ötödik éve „A magyar klasszikus zene napja”-ként tartják számon, ebből az alkalomból pedig négy magyar zeneszerző műveit játssza a Nemzeti Filharmonikusok. Bartók, Kodály és Gyöngyösi Levente opusai mellett Weiner Leó zongorás-fagottos Concertinója szólal meg Balázs János szólójával (Zeneakadémia, május 30., fél nyolc).

Ugyancsak játszik Bartókot a Duo Sera, Razvaljajeva Anasztázia és Seleljo Erzsébet hárfa-szaxofon kettőse, de mellette Bach, Kodály, Dukay Barnabás művei is szerepelnek a programban. A hangszer-kombináció első blikkre talán szokatlan lehet, de korántsem lehetetlen párosítás. Amióta a duó megalakult, számos élő zeneszerző komponált számukra, maguk pedig átiratokkal toldották meg a repertoárt (Bartók Emlékház, május 31., hat óra).

Alapításának 75. évfordulóját ünnepli a Budapesti Lantos Kórus, amelynek neve ne tévesszen meg senkit: a nagyra tartott karnagyról, Lantos Rezsőről nevezték el magukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.