rés a présen

„Ne hagyjuk”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. május 28.

Zene

Győri Brúnó, aka BRUMIKO dalszerző-előadó, középiskolás

rés a présen: Ma már nem olyan nagy csoda, hogy valaki 17 évesen egyedül készíti el házilag, és adja ki az első albumát, majd különböző platformokon hamar megismerik. De mi kell ahhoz, hogy az ember belevágjon egy ilyen projektbe?

Győri Brúnó: Valamiféle megrengethetetlen belső vágy. Nálam ez volt az alap. Otthon több gitárral, pedálokkal és egy profi zongorával is rendelkezem. A dalokat gitáron és zongorán szereztem, majd egy professzionális stúdióban, Barabás Dávid segítségével, ketten zenekarra hangszereltük a lemezt. Ez egy hosszú folyamat volt, amíg a dalok megírásától összeállt a végső album, körülbelül két év intenzív munka eredménye hallható most a Felejtsd el! című anyagban.

rap: Mikor jött, hogy dalokat szeretnél írni, és mi volt az első szerzeményed?

GYB: Kisiskolás koromtól tanultam gitáron játszani, később ez kiegészült basszusgitárral és zongorával is. Folyamatosan írok egy naplót az életemről, tapasztalásaimról, a versek, az írás is szerves részei a hétköznapjaimnak. Az első dalkezdeményeim általános iskola végén jöttek elő, azóta a szöveg és a zene valamiféle egységként értelmeződik bennem. Soha nem izgatott a sztárkodás, és ez a ma menő egotrip story, a zenét egy olyan közösségi lehetőségnek tekintem, amely csatornaként szolgálhat egy teljesebb élet irányába.

rap: Az album dalai szövegcentrikusak, filozofikusak, a zenében pedig megidézik a 80-as, 90-es évek undergroundját, amikor te még meg sem születtél. Mi inspirált?

GYB: Két festőművész (Soós Nóra és Győri Márton – a szerk.) társaságában felnőni nem átlagos terep. Rengeteg ember járt hozzánk mindig, írók, költők, zenészek, színészek. Pici koromtól körbevett a zene, és gyakorlatilag a kultúra szinte minden szegmense. A szüleim társasága legtöbbször 80-as évekbeli magyar undergroundot hallgatott, rám a legnagyobb inspirációt a Trabant és a Balaton zenekar gyakorolta. Víg Mihállyal és Vető Jánossal volt szerencsém együtt zenélni. Hatalmas megtiszteltetésként éltem meg!

rap: Hogyan készültek a nemrég megjelent Felejtsd el! című albumod dalai?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.