Lemez

Hippikiller: Deleted Pictures

  • - minek -
  • 2020. szeptember 20.

Zene

Három év után, és a vírus miatt némi késéssel jelentkezett ismét angol nyelvű zeneanyaggal a zenész-énekes-újságíró Bihari Balázs zenekara. Állandó szerzőtársa volt a nemrég elhunyt Najmányi László, aki két dalszöveget is írt az albumra – ezeket a számokat Bihari már az ő emlékének ajánlotta. A fél tucat dalt felváltva ihlették a nyolcvanas évek (poszt-) new wave zenekarai, a telivér rockhagyomány, illetve napjaink elektronikus zenéjének a „varacskosabb” vonulata. A nyitószámot Najmányi még 1988-ban New Yorkban írta, de Bihari alaposan átdolgozta, és döngölő elektropunkos körítésben adja elő Csányi Ritával (Anahit) közösen. Ehhez képest a Neon Nights egészen valószínűtlen Black Sabbath-feldolgozás, kicsit kilencvenes évek eleji indusztriál stílusban, míg a The Needle of the Scale mintaszerű nyolcvanas évek reminiszcencia, bevallottan erős Spandau Ballet/ABC hatásokkal. A Wasteland úgy kezdődik, mint egy 1996-os trip hop szám, a faragatlan trap dobok azonban gyorsan visszaröpítenek a jelenbe. A Deleted Pictures kicsit vészjósló witch house darab, a God Has Left and Satan’s Too Najmányi másik szerzeménye, amúgy remek Hi-NRG klubzene, szinte az Erasure/Communards-vonalról. Talán e felsorolás is tanúsítja, hogy Bihari meghökkentően sokrétű, s e számok elkészítése során maximálisan érvényesülő zenei vonzalmai mennyire változatossá tudják tenni a szabálytalan minialbumot.

Szerzői kiadás, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.