Lemez

Jessie Ware: What’s Your Pleasure?

  • - minek -
  • 2020. augusztus 9.

Zene

A bő évtizede feltűnt londoni énekesnő már pályafutása elején is megannyi izgalmas elektronikus produkciónak kölcsönözte remek hangját, dolgozott SBTRKT-tal, Samphával, a Disclosure duóval is. Néhány, talán kevésbé átütő sikert hozó év után, mostani, negyedik albumán úgy tűnik, hogy megtalálta a nyerő receptet, ami egyértelműen a személyes és műfaji gyökerekhez való visszatérés. Egyértelmű, hogy a What’s Your Pleasure-t a tágan értelmezett diszkó/boogie hagyomány értő és reflektív feldolgozása tölti meg élettel: olyan ritmusok és melódiák simulnak egymáshoz, amelyeket egyszerre elérzékenyülve és eksztázisban fogadunk be a diszkógömb alatt. A sikerhez sokat tett hozzá Ware legfőbb alkotótársa, James Ford is: voltaképpen mindegy, hogy a groove-alapú tánczene melyik korszakát veszik elő, a klasszikusat, a már new wave-vel beojtottat (mint a remek címadó számban), a nyolcvanas évek polírozott funk/soul hangzását (Soul Control), vagy elhajlanak az elektropop (Adore You – Joseph Mounttal) esetleg a funky house felé (lásd a Mirage Bananarama-parafrázisát). Ware-nek minden stílus jól áll, hangja pedig ott szárnyal a Donna Summer-i, Anita Ward-i magasságokban, miközben az örök, de legalábbis a klub zár­órájáig tartó szerelemről dalol. Amúgy a brooklyni house legenda Morgan Geist éppúgy dolgozott a lemezen, mint az agyas négynegyedben utazó Midland vagy Benji B, és az ő munkáik is remekül simulnak bele az érzékien lüktető táncdalcsokorba, amit egy jól hallhatóan pályafutása csúcsára érkezett diszkódíva visz sikerre.

PMR/Virgin, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.