Koncert

Kerekes Band

Zene

Amennyire drasztikus törés volt a koncertek teljes betiltása március közepén, olyan hamar visszarázódott minden a régi kerékvágásba, miután pár hete bejelentették a lazítást. Egyetlen korlátozó szabály van változatlanul érvényben, az 500 fős felső létszámhatár, aminek jó oldala a kellemesen szellős nézőtér, hogy bármikor, tolakodás nélkül oda lehet férni akár az első sorba is. Azon persze vitatkozhatnánk, mennyire akadályozza meg ez a lépés a járvány esetleges terjedését (valószínűleg semennyire, hiszen a másfél métert lehetetlen tartani), de most ezt inkább ne feszegessük.

Az idén 25 éves Kerekes Band mindig vérbeli koncertzenekar volt, mesterien tud hangulatot csinálni, de a szombati koncertjén a szokottnál is felszabadultabban táncolta végig a közönség a bő másfél órát: kisgyerekes családtól huszonéves fiatalokon át a szinte már nyugdíjas generációig, mindenféle korosztályt lehetett látni a tömegben. A banda tagjain is látszott, mennyire hiányzott nekik a színpad, többször is elhangzott, milyen hálásak azért, hogy újra ennyi ember előtt játszhatnak.

A csapat hangzása egészen különleges, Fehér Zsombor furulyajátéka párját ritkítja nemcsak a hazai mezőnyben, de világszinten is. Elképesztő precizitással, fáradhatatlanul játszik, valószínűleg jóval többet kivesz belőle, mintha énekesként nyomná végig a bulit. A ritmusszekció magabiztosan hozta a feszes alapot, a kobozon játszó Námor Csaba pedig olyan természetességgel csiholt ki torzított riffeket a hangszeréből, mintha egy elektromos gitárt nyúzna – pár dalban egyébként az is előkerült, és nem volt számottevő a különbség. Vendégénekest ezúttal nem hívtak, de nem hiszem, hogy bárkinek hiányérzete lett volna emiatt.

Kobuci kert, július 4.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.