„Bizarr dalszövegek, gyors váltások, szokatlan metrumok, bólogatós metál, posztrockos elszállás, fülbemászó poprefrének.” Ez áll a Kassandra zenekar bemutatkozásában, amiből rögtön kiderül, hogy több szempontból is rendhagyó produkcióról van szó: nemigen akad még csak hasonló sem a hazai mezőnyben.
Az Esti Kornél egykori frontemberéről, Nagy Istvánról évekig szinte semmit nem lehetett hallani, miután 2012-ben kikerült az együttesből, majd váratlan fordulatként a Péterfy Bori & Love Band gitárosaként tért vissza a zenei életbe. Ezzel párhuzamosan életre hívta a Kassandrát, hogy végre formába öntse saját ötleteit, amelyek közül néhány már gimnazista kora óta érlelődött. A szakma kezdettől fogva bízott bennük, a Fishing on Orfű fesztiválon például úgy léphettek fel, hogy még egyetlen daluk sem volt elérhető nyilvánosan.
Első nagylemezük nem egy könnyen befogadható, rádióbarát anyag, amit már a számcímek (Skizo, András xanax galaxisa, Táncolj, te rohadék) is sugallnak. De akit ez nem riaszt el azonnal, és hajlandó elmélyedni benne, az sorra fedezheti fel az eredetiség rétegeit, ahogy újra és újra meghallgatja. Külön figyelemre méltó József Attila Haragjának megzenésítése, a verset sikerült teljesen a saját képükre formálni, a szöveg bámulatosan illeszkedik a világukba.
A kezdő „Búsulsz-e, Pista?” sornak ráadásul dupla csavart ad, hogy az énekes így önmagát is megszólítja, és hát a költőt is így hívták a nevelőszülei.
GrapefruitMoon Records, 2020
