Lemez

The Keeymen: The Keeymen

  • - minek -
  • 2020. március 6.

Zene

Örvendetes fejlemény, hogy immár nálunk is létezik egy kifejezetten erős szörfrockszcéna. Az egyik legjobb honi instrumentális szörfgitárzenekar kétségtelenül a The Keeymen, amelynek bemutatkozó albuma végre megjelent vinilen is – a felvételek 2017-ben készültek. A négy zenész – Burucs Szabolcs és Szabó Gyula László gitár, Teknyős Krisztián basszusgitár, Vitéz Gergő dob – ritka egységes, feszes, összefogott, ugyanakkor technikás, szellemes zenét játszik. A látszólag laza, szellős szerkezetű, könnyed szerzemények valójában dúskálnak a csengő gitárhangok által elővarázsolt melódiákban, amelyek forrása kétségtelenül a kora hatvanas évek instrumentális gitárzenéje, de a The Keeymen túl is mutat az elődök által definiált univerzumon; a számok közötti erős kohéziót biztosítja az is, hogy az egész lemezanyagot egy lendülettel játszották fel. Már a Monkeey című nyitószám punkos lendülete beszippantja a hallgatót, innen pedig csak az a kérdés, hogy a füstös pszichedéliába, a megejtő, akár lustán bontakozó dallamokba, a rockabilly vagy tex-mex döngölésbe csomagolt szerzemények éppen melyik ponton találják telibe a befogadót. A két gitáros tökéletesen osztja el a gyakorta emlékezetes, szépen kibontott témákat, a ritmusszekció pedig rendre húzós grúvokat tesz alájuk. A remek koncertzenekarként megismert The Keeymen első lemezével ígéretesen mutatkozott be, kíváncsian várjuk, innen hová tudnak fejlődni.

DraZe Records, 2020

 

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.