Zene

„Zenére szükség van, ilyenkor még inkább.”

A Pink Floyd The Wallja, a Who Tommyja, és a Queensrÿche Operation: Mindcrime-ja a három legfontosabb lemez, ami az amerikai progresszív metál úttörőit megihlette, amikor 1999-ben stúdióba vonultak.

idegrendszerű olvasóinkat figyelmeztetnünk kell: az alábbiakban súlyos megrendülést keltő lemezekről esik szó.

Az idei Cziffra Fesztivál zárókoncertjének sztárjával híres hegedűkről, zeneszerzésről, a karmesteri terveiről, testedzésről, rutinról beszélgettünk, de szóba került Martha Argerich játéka is.

Legújabb árialemezének borítóján, illetve a booklet portréfotóin Cecilia Bartoli operai Conchita Wurstnak maszkírozva látható, s ez egyaránt ítélhető egészen olcsó reklámfogásnak és mélyen koncepciózus döntésnek.

A szerző-előadók azon típusánál, amelybe Szabó Benedek is előszeretettel sorolja magát, lemezről lemezre az a kérdés, hogy mennyire marad izgalmas a produkció a következő szintlépés után.

A 30Y énekesével sorsfordító torokműtétjéről, terebélyesedő irodalmi munkásságáról és a gyöngyöspatai botrányról is beszélgettünk. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

A rocktörténet számos izgalmas, némi túlzással mágikus évet ismer. Ilyen volt 1977 is, amikor végképp nyilvánvaló lett, hogy az alig néhány éve kezdődött punkrobbanás hány és hány izgalmas punk utáni irányzatnak nyithat teret.