mi a kotta?

Távoli tájak felé

  • mi a kotta
  • 2020. március 13.

Zene

„Sok testvér közt nőttem fel. Apánk, anyánk jó volt hozzánk. Nagy szeretet fűzött mindannyiukhoz. Apánk egyszer elvitt bennünket egy lugasba. Fivéreim nagyon vidámak lettek. De én szomorú voltam. Akkor apám hozzám lépett, és megparancsolta, hogy egyek a finom ételekből. Én azonban képtelen voltam erre, apám pedig dühösen elkergetett a szeme elől. Megfordultam, s szívemben végtelen szeretettel azok iránt, akik e szeretetet megvetették, távoli tájak felé vándoroltam. Éveken át éreztem, hogy kettéhasít a legnagyobb fájdalom s a legnagyobb szeretet. Ekkor hírt kaptam anyám haláláról. Siettem, hogy láthassam, és apám, kit a gyász meglágyított, megengedte, hogy belépjek. Megláttam anyám holttestét. Könnyek csordultak ki a szememből. [...] Daloltam ezután hosszú, hosszú éveken át. Ha a szerelmet akartam megénekelni, fájdalommá lett bennem. S ha a fájdalomról akartam énekelni, szeretetté vált. Így osztott ketté szeretet és fájdalom.” Franz Schuberttől való ez a kérdéses műfajú, talán személyes álmot elbeszélő vagy épp hamvába halt szépírói kísérletet jelző szöveg, amely azonban így is, úgy is olyannyira jellemző szerzőjére – és a schuberti világra. Arra a nehezen körülírható, de félreismerhetetlen személyes zeneszerzői hangra, amely jövő csütörtökön éppenséggel Érdi Tamás szólóestjén hangzik majd felénk: az 1823 februárjában komponált, tragikus a-moll szonáta meg az 1827-es Négy impromptu előadása révén (Zeneakadémia, február 20., hét óra).

A tragikum és a gyász fájdalma mindazonáltal már a hétforduló napjaiban szeretetté, no és persze esztétikai gyönyörré fog átváltozni, méghozzá a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein (Nemzeti Hangversenyterem, február 15. és 17., háromnegyed nyolc, február 16., fél négy). Fischer Ivánék programján ugyanis Mahler 5. szimfóniája, valamint – Gerhild Romberger mezzoszopráni közreműködésével – Gyermekgyászdalok ciklusa szerepel majd. A két és fél tucat nyelven értő orientalista és költő, a két gyermekét is skarlátban elvesztő Friedrich Rückert megzenésített versei közül a negyedik e szakasszal zárul (Tandori Dezső fordításában): „Előttünk járnak, messze mennek, / haza már hozzánk nem sietnek; / beérjük őket a magasokon, / nagy napfényben, egy szép napon.”

De a záró bekezdés immár legyen derűsebb, mégpedig a nagyon is hozzánk siető világhírű művészek fellépéseit az olvasó figyelmébe ajánlva! Így a Concerto Budapest három hétvégi hangversenyén Heinz Holliger vezényel majd: két zeneakadémiai koncerten egyebek közt a Várjon Dénes szólójával felhangzó 1. (g-moll) zongoraversenyt dirigálva Men­dels­sohntól (február 15. és 16., fél nyolc), míg szombaton késő este ugyanitt saját nagyzenekari Debussy-átiratait bocsátva elénk (február 15., tíz óra). Aztán az Anima Musicae Kamarazenekar jövő pénteki programján a francia hegedűs, David Grimal készül nem kevesebb, mint öt Mozart-hegedűversenyt eljátszani (Zeneakadémia, február 21., fél nyolc). Végezetül ugyanezen az estén a Müpában a szerző vezényletével két Eötvös Péter-mű magyarországi bemutatója is vár reánk: a Dialógus Mozarttal és a Reading Malevich (az ihlető képet mutatjuk) a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Gyermekkórusának előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, február 21., fél nyolc).

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.