Lemez

Daniel Lozakovich: Csajkovszkij

  • - csk -
  • 2020. március 13.

Zene

Amikor másfél éve megismertük a belorusz apától és kirgiz anyától származó, Svédországban született és nevelkedett, akkor 17 éves hegedűs bemutatkozó lemezét, csupa Bach-művel, azt kellett megállapítanunk, hogy ez nem egy tizenhét éves, hanem egy bölcs, letisztult ötvenes muzsikálása. Úgy éreztük, van ebben a zenélésben valami nyugtalanító zártság, kerekség, megbonthatatlanság. Mindez persze kérdéseket is sugallt, amelyek valahogy így szóltak: Mi lesz ebből? Ez most a kezdete valaminek, vagy a vége? Hol itt a kamaszkor lázadása, hol a hab, amelynek idővel el kell majd forrnia? Fog még mélyülni ez a játék, lesz hová fejlődnie?

Nemrég megjelent Lozakovich újabb CD-je, csupa Csajkovszkij-művel: a Hegedűversenyt halljuk, és hat rövidebb darabot, hegedűs kedvenceket (Mélodie, Valse sentimentale, Méditation), de vokális zene átirata is megszólal, halljuk például Lenszkij híres áriáját az Anyeginből. (Az Orosz Nemzeti Zenekart az ifjú művész mentora, Vlagyimir Szpivakov vezényli – mindvégig bámulatra méltón magas színvonalon.) A lemez, mintha csak választ akarna adni a korábbi kérdésekre, felvonultatja mindazt, amit a korábbi Bach-felvételekből talán hiányolnunk kellett: ezúttal van tűz, szenvedély, sodró lendület, felszabadult kifejezésmód, sok nagy, drámai hangsúly, de van elegancia és ékesszólás is. Nyilvánvaló, hogy ez a hegedűs mindent tud, s Bachja azért volt zártabb, mert az előadó tudatosan szűkítette le a kifejezőeszközök körét. Lozakovich rendkívüli hegedűs és nagy formátumú muzsikus, sokat fogunk még hallani tőle és róla.

Deutsche Grammophon, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."