Jack Bauer nyugdíjba ment, és countryzenésznek állt. Nem a nullás évek plakáthőse, aki George W. Bushnál is hamarabb látta, hogy a terroristák már a spájzban vannak, hanem a frontvonalba visszarángatott, kicsit tépett Jack, aki megpihen a verandán, hogy steel gitárba fojtsa a kiürült kapcsolatok (és whiskysüvegek) marta keserűséget.
Kiefer Sutherland első albumában nem is az a meglepő, hogy egyáltalán megszületett, és a színész kanadai létére húzta fejére a cowboykalapot, hanem hogy milyen felhősre, elégikusra sikeredett. Az americana és a blues felé is elhajló Down in a Hole nélkülözi a tengerentúli rádiókból és toplistákról manapság leradírozhatatlan pop-country bulizós könnyedségét, helyette a régi vágású countrysztárok önvallomásos módján mesél a sztárszínész elszúrt élethelyzeteiről. Johnny Cashtől Hank Williamsig sok, függőséggel küszködő zseni neve kívánkozik ide a zenei és az alkoholpárhuzamok révén, de Sutherland nem tud és talán nem is akar a nyomukba érni.
| ||
Lemezének egyetlen látványos trükkje, hogy szerelmes számban beszél a sarki bárról (Can’t Stay Away) és whiskydalban a szerelemről (Not Enough Whiskey), de a zenei csúcspont mellé (az All She Wrote borús bluesa) túl sok fékezett tempójú, a country közhelyeit pedánsan soroló líra kerül. Ha talkshow-ban és nem countrydalban mondja el mélypontjainak történetét, jóval szórakoztatóbb és megrendültebb a kisebbik Sutherland, mint ezen a kétségkívül jó szándékú, de tökéletesen érdektelen countrylemezen.
Ironworks, 2016
