Kihűlt: Les Negresses Vertes - Trabendo

  • 1999. december 2.

Zene

A karácsonyi nagy mustrához majd megpróbálom számba venni a triphop és a nép-zenék közös próbálkozásait. Finomnak tűnik, meg kell mondanom. De most még nem tartunk ott; most csak arról, hogy mire jutott egymással Howie B és a már-már elfeledett Les Negresses Vertes.

Lemez

Les Negresses Vertes: Trabendo

A karácsonyi nagy mustrához majd megpróbálom számba venni a triphop és a nép-zenék közös próbálkozásait. Finomnak tűnik, meg kell mondanom. De most még nem tartunk ott; most csak arról, hogy mire jutott egymással Howie B és a már-már elfeledett Les Negresses Vertes.

Éppen öt éve, hogy elakadtunk. 1994-et írtunk, és a Les Negresses Vertes a harmadik, a Zig-Zague albumánál járt éppen. Nem volt egy nagy durranás, sőt egyáltalán nem durrant, ám el kellett nézni neki: ez volt az első nekifutás a pótolhatatlan Helno elvesztése után. Hanem a koncerteken így is több mint helytállt a társulat, volt ok becsülni + szeretni továbbra is, de mondom, utána semmi hír.

*

1989-ben, amikor kijött a debütáló Vlah, végre megkönnyebbülhetett a francia popipar: annyi balszerencse és oly sok viszály után mégis lett egy univerzális zenekara. Zöld négerek, nőnemben. A név ugyan egy kis rasszista genyózás alkalmával tapadt a társulatra; Helnónak épp zöld volt a haja, amikor ezzel csesztették egy táncos mulatságban. De csak a szépre emlékezünk.

Arra mondjuk, ahogy a multikulturálisan ébredező pesti éjszakát is magához húzta e muzsika, meg arra, hogy mifelénk a világzene hajnalát is ez festette az égre. Benne francia sanzon, algériai rai, spanyol flamenco és egy kis punk - annyi melegséggel és sármmal, hogy hirtelenjében összekapta magát a szív, és menten ígéretesebb lett élnie.

Látni akarta azonnal Amerika és Japán, a ´91-es Famille Nombreuse is bejött, csak Helno gondolta másképp és a heroin. Nem nagyon lehetett tudni, hogyan tovább ezután. A társaságból lemorzsolódtak páran, a kemény mag befejezte a készülő remixalbumot (10 Remixes - 1987-1993), aztán eldöntötték, hogy - a többit tudjuk.

*

Ezek a remixek akkor nem kavartak port, de most a Howie B-vel közös Trabendo felértékeli a szerepüket: arról, hogy a csapat idegen terepre tévedt volna, így nem beszélhetünk. Azzal is számolnunk kell, hogy pár éve izzani kezdett a francia dance-parkett (Air, Cassius, Daft Punk etc.), ráadásul Howie B-nek mondani nemet kész öngyilkosság. (Kellett ő Enónak és a U2-nak, Sly & Robbie-nak és Baaba Maalnak, miért pont a lekonyuló Les Negresses Vertes...)

Nos, a Trabendo legalább annyira Howie B lemeze lett, mint a Les Negresses Vertes-é; ehhez az albumhoz nosztalgiával nem tanácsos közelíteni. Ez nem arról szól, hogy egy kis elektronika keveredik a folk alá: itt azokból a számokból is Howie B "másvilági" hangulata árad, melyekben már-már majdnem önmaga a zenekar. Amikor úgy fest, hogy "pusztán" akusztikusan is meggyőznének a dalok, működik a dolog. Amikor csak alibiznek, szóval ha nem egyenrangú a kapcsolatuk, akkor úgy hallom, kacsa. Kábé fifti-fifti, de nem ez a bajom.

Hanem hogy nem sikerült egy kihűlt szerelmet felmelegítenünk.

Marton László Távolodó

Virgin/EMI, 1999

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.