koncert - New York-i Filharmonikusok

Zene

A látszat csal - igazolódott be immáron sokadszorra, s hozzá mindjárt kétszeresen az elmélyülésre intő közhely a nagyszerű amerikai zenekar múlt szerdai hangversenyén. Alan Gilbert, a New York-iak 2009 óta regnáló vezető karmestere ugyanis - ellentétben legendás elődjeivel e poszton - szemre bizony a legkevésbé sem reprezentatív figura, s karizmáját sem igen mutatja a koncertközönség felé.
A látszat csal - igazolódott be immáron sokadszorra, s hozzá mindjárt kétszeresen az elmélyülésre intõ közhely a nagyszerû amerikai zenekar múlt szerdai hangversenyén. Alan Gilbert, a New York-iak 2009 óta regnáló vezetõ karmestere ugyanis - ellentétben legendás elõdjeivel e poszton - szemre bizony a legkevésbé sem reprezentatív figura, s karizmáját sem igen mutatja a koncertközönség felé. Pedig hát lehet neki bõséggel, amint ezt a zenekarral való tökéletes együttmûködése, a legapróbb részletekig áttekinthetõ vezénylése, imponálóan reflexív irányítói ténykedése ékesen bizonyítja. Csodálatosan szól a keze alatt a hozzá hasonlóan félig ázsiai származású együttes, ahogyan errõl rögvest Bartók Béla Hegedûversenyének elsõ ütemei alatt meggyõzõdhetünk: a mûvet elõttünk újrateremtõ pontosság és intelligencia a legszemélyesebb ügyükként mutatja fel Bartók kompozícióját. És itt következik a második megdõlt látszat: az akár divatmodellnek is egykönnyen beillõ Lisa Batiashvili nem "túl szép" a versenymû magánszólamának megszólaltatásához. Élményszerûen kecses hegedûhang, s a füleinknek oly kedves ritmikai és melodikus megoldások készségszintû reprodukálása jellemzi a 32 éves, Franciaországban élõ grúz szépség játékát. A szünet után az Eroica szimfónia póztalan, friss és a legnemesebb értelemben professzionális elõadása következett: modern nagyzenekarként is szerencsés kézzel adaptálva a historikus hangzás elemeit, s a szertelenül túlhabzó indulatokat éppúgy örvendetesen mellõzve, mint a steril szenvtelenséget. Ráadásnak azután még egy karakteresen elõvezetett Beethoven-darab, a számunkra, úgy lehet, mindörökké 1956-ot idézõ Egmont-nyitány: ismét csak egy közös személyes ügy, ami ezúttal amerikai filharmonikusok és budapesti koncertlátogatók között teremtett pár percnyi áldott egységet.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 18.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.