Hát sajnálhatják, akik kihagyták, mert az Isis- és Neurosis-tagokat is felvonultató vörös verebek olyan szép koncertet adtak, amivel aligha találkozunk mindennap, ráadásul ez a jóság elõre borítékolható volt. A hangzásra sem lehetett panasz, az elsõ lemezrõl játszott számok csicseregtek, a késõbbiek dalai súlyosabban, az anyazenekarok színvonalán szóltak, a vetítés pedig hozta a szcénától megszokott/elvárt szintet. A kiállásuk viszont egy kezdõ zenekaréhoz volt fogható; ahogy néztem õket, minduntalan ez ugrott be: szerénység.
Sokan mégis a Mono hatására döntöttek a hajó mellett, annak ellenére, hogy az egyébként zseniális japán banda tavaly februárban már járt nálunk. Az ugyancsak instrumentális, de jóval törékenyebb, komolyzenébe hajló dalokat játszó együttesnek ezúttal sikerült összeállítania azt a tökéletes mûsort, ami nyilvánvalóvá tette, hogy ha kicsit szomorú is néha, ez mégiscsak a létezõ (zenei) világok tán legjobbika. Egy olyan estét, amit a Moonlighttal zárnak, nem is lehet másképp elkönyvelni.
A38 hajó, július 21.
*****
