koncert - Red Sparowes, Mono

  • Deák Viktória
  • 2011. július 28.

Zene

A posztrock megkövetel bizonyos időjárási viszonyokat. Borús, olykor viharos, néha egészen télies klíma kell, hogy átjárja az embert az a sok zizegős gitárcsiszolás és ultragyors pengetés, ezért is volt furcsa időzítés így nyár derekán a Red Sparowes és a Mono koncertje.
A posztrock megkövetel bizonyos idõjárási viszonyokat. Borús, olykor viharos, néha egészen télies klíma kell, hogy átjárja az embert az a sok zizegõs gitárcsiszolás és ultragyors pengetés, ezért is volt furcsa idõzítés így nyár derekán a Red Sparowes és a Mono koncertje. De semmi gond, e két - a mûfaj alapköveinek számító - banda valahogy meghackelte a rendszert, és elhozta az októbert az A38-ra. A szokatlanul korai, 19.30-as kapunyitás idején a hajó gyomrában már javában szólt a lassan kultikusnak számító Red Sparowes jellegzetes instrumentumarzenálja (a dobos mellett négy gitáros játszik, néhol közülük egy billentyûn is), a szolid nézõszám azonban aggodalomra adhatott okot; hogy lehet az, hogy a szubkultúra sztárcsapata, amikor elõször lép fel Magyarországon, ennyire kevés embert érdekel.

Hát sajnálhatják, akik kihagyták, mert az Isis- és Neurosis-tagokat is felvonultató vörös verebek olyan szép koncertet adtak, amivel aligha találkozunk mindennap, ráadásul ez a jóság elõre borítékolható volt. A hangzásra sem lehetett panasz, az elsõ lemezrõl játszott számok csicseregtek, a késõbbiek dalai súlyosabban, az anyazenekarok színvonalán szóltak, a vetítés pedig hozta a szcénától megszokott/elvárt szintet. A kiállásuk viszont egy kezdõ zenekaréhoz volt fogható; ahogy néztem õket, minduntalan ez ugrott be: szerénység.

Sokan mégis a Mono hatására döntöttek a hajó mellett, annak ellenére, hogy az egyébként zseniális japán banda tavaly februárban már járt nálunk. Az ugyancsak instrumentális, de jóval törékenyebb, komolyzenébe hajló dalokat játszó együttesnek ezúttal sikerült összeállítania azt a tökéletes mûsort, ami nyilvánvalóvá tette, hogy ha kicsit szomorú is néha, ez mégiscsak a létezõ (zenei) világok tán legjobbika. Egy olyan estét, amit a Moonlighttal zárnak, nem is lehet másképp elkönyvelni.

A38 hajó, július 21.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Ozzy, akit először Johnnak neveztek el

Elsősorban a bulvársajtónak köszönhető, hogy az elmúlt harminc évben Ozzy Osbourne nevét Magyarországon is szinte mindenki ismerte – azok is, akik életükben nem voltak rockkoncerten. A hetvenes évek elején azonban hiába jutott a Black Sabbath elég hamar a csúcsra, a magyar sajtó nem vett róla tudomást.

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.