koncert - Red Sparowes, Mono

A posztrock megkövetel bizonyos időjárási viszonyokat. Borús, olykor viharos, néha egészen télies klíma kell, hogy átjárja az embert az a sok zizegős gitárcsiszolás és ultragyors pengetés, ezért is volt furcsa időzítés így nyár derekán a Red Sparowes és a Mono koncertje.

A posztrock megkövetel bizonyos idõjárási viszonyokat. Borús, olykor viharos, néha egészen télies klíma kell, hogy átjárja az embert az a sok zizegõs gitárcsiszolás és ultragyors pengetés, ezért is volt furcsa idõzítés így nyár derekán a Red Sparowes és a Mono koncertje. De semmi gond, e két - a mûfaj alapköveinek számító - banda valahogy meghackelte a rendszert, és elhozta az októbert az A38-ra. A szokatlanul korai, 19.30-as kapunyitás idején a hajó gyomrában már javában szólt a lassan kultikusnak számító Red Sparowes jellegzetes instrumentumarzenálja (a dobos mellett négy gitáros játszik, néhol közülük egy billentyûn is), a szolid nézõszám azonban aggodalomra adhatott okot; hogy lehet az, hogy a szubkultúra sztárcsapata, amikor elõször lép fel Magyarországon, ennyire kevés embert érdekel.

Hát sajnálhatják, akik kihagyták, mert az Isis- és Neurosis-tagokat is felvonultató vörös verebek olyan szép koncertet adtak, amivel aligha találkozunk mindennap, ráadásul ez a jóság elõre borítékolható volt. A hangzásra sem lehetett panasz, az elsõ lemezrõl játszott számok csicseregtek, a késõbbiek dalai súlyosabban, az anyazenekarok színvonalán szóltak, a vetítés pedig hozta a szcénától megszokott/elvárt szintet. A kiállásuk viszont egy kezdõ zenekaréhoz volt fogható; ahogy néztem õket, minduntalan ez ugrott be: szerénység.

Sokan mégis a Mono hatására döntöttek a hajó mellett, annak ellenére, hogy az egyébként zseniális japán banda tavaly februárban már járt nálunk. Az ugyancsak instrumentális, de jóval törékenyebb, komolyzenébe hajló dalokat játszó együttesnek ezúttal sikerült összeállítania azt a tökéletes mûsort, ami nyilvánvalóvá tette, hogy ha kicsit szomorú is néha, ez mégiscsak a létezõ (zenei) világok tán legjobbika. Egy olyan estét, amit a Moonlighttal zárnak, nem is lehet másképp elkönyvelni.

A38 hajó, július 21.

*****