koncert - Red Sparowes, Mono

  • Deák Viktória
  • 2011. július 28.

Zene

A posztrock megkövetel bizonyos időjárási viszonyokat. Borús, olykor viharos, néha egészen télies klíma kell, hogy átjárja az embert az a sok zizegős gitárcsiszolás és ultragyors pengetés, ezért is volt furcsa időzítés így nyár derekán a Red Sparowes és a Mono koncertje.
A posztrock megkövetel bizonyos idõjárási viszonyokat. Borús, olykor viharos, néha egészen télies klíma kell, hogy átjárja az embert az a sok zizegõs gitárcsiszolás és ultragyors pengetés, ezért is volt furcsa idõzítés így nyár derekán a Red Sparowes és a Mono koncertje. De semmi gond, e két - a mûfaj alapköveinek számító - banda valahogy meghackelte a rendszert, és elhozta az októbert az A38-ra. A szokatlanul korai, 19.30-as kapunyitás idején a hajó gyomrában már javában szólt a lassan kultikusnak számító Red Sparowes jellegzetes instrumentumarzenálja (a dobos mellett négy gitáros játszik, néhol közülük egy billentyûn is), a szolid nézõszám azonban aggodalomra adhatott okot; hogy lehet az, hogy a szubkultúra sztárcsapata, amikor elõször lép fel Magyarországon, ennyire kevés embert érdekel.

Hát sajnálhatják, akik kihagyták, mert az Isis- és Neurosis-tagokat is felvonultató vörös verebek olyan szép koncertet adtak, amivel aligha találkozunk mindennap, ráadásul ez a jóság elõre borítékolható volt. A hangzásra sem lehetett panasz, az elsõ lemezrõl játszott számok csicseregtek, a késõbbiek dalai súlyosabban, az anyazenekarok színvonalán szóltak, a vetítés pedig hozta a szcénától megszokott/elvárt szintet. A kiállásuk viszont egy kezdõ zenekaréhoz volt fogható; ahogy néztem õket, minduntalan ez ugrott be: szerénység.

Sokan mégis a Mono hatására döntöttek a hajó mellett, annak ellenére, hogy az egyébként zseniális japán banda tavaly februárban már járt nálunk. Az ugyancsak instrumentális, de jóval törékenyebb, komolyzenébe hajló dalokat játszó együttesnek ezúttal sikerült összeállítania azt a tökéletes mûsort, ami nyilvánvalóvá tette, hogy ha kicsit szomorú is néha, ez mégiscsak a létezõ (zenei) világok tán legjobbika. Egy olyan estét, amit a Moonlighttal zárnak, nem is lehet másképp elkönyvelni.

A38 hajó, július 21.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.