koncert - ROBOT KOCH, HERRMUTT LOBBY

Az A38 műfajok és előadók garmadáját felsorakoztató Colours címkéje alatt fut Cadik Space Is Called partisorozata, amely az elektronikus jövőzenék legizgalmasabb előadóit szeretné prezentálni a magyar közönségnek. Harmadik estéjük maximális sikerrel zárult - hála a ritka gazdag felhozatalnak és a fellépő magyar és külföldi zenekovácsok figyelemre méltó teljesítményének.

Az A38 mûfajok és elõadók garmadáját felsorakoztató Colours címkéje alatt fut Cadik Space Is Called partisorozata, amely az elektronikus jövõzenék legizgalmasabb elõadóit szeretné prezentálni a magyar közönségnek. Harmadik estéjük maximális sikerrel zárult - hála a ritka gazdag felhozatalnak és a fellépõ magyar és külföldi zenekovácsok figyelemre méltó teljesítményének. Már az estet nyitó Headshotboys korunk legbetegebb hiphopjából, pláne annak wonkynak csúfolt vadhajtásából, dubstepbõl, miegyébbõl építkezõ zenéje is több mint figyelemre méltó volt, a Cadik-Mango-duó könnyeden szórakoztató, de végtelenül technikás attrakciója pedig már jelentõsen bemozdította a hajó közönségét - elõbbi finoman borult zenéket pakolt, utóbbi frappáns szkreccsekkel és nem kevésbé helyénvaló hangmanipulációkkal tette teljessé a hangzást.

Csak ezután jött a Herrmutt Lobby álnevû belga zenebohóc duó, amely a laikus publikum számára elképesztõ mennyiségû kütyüt vetett alá sajátos tortúrának. Akadt, amin pötyögni kellett, volt, amit csavargatni vagy éppen csépelni, miképpen nem hiányozhattak a dobverõvel megszólaltatható elektromos dobok sem. A kortárs basszusnehéz zenei stílusok javát vonták kezelés alá, tördelték szét és rakták újra össze, hogy a fene se ismerje fel, mi volt eredetileg, dubstep, technó, hiphop, bass music vagy elektro. A lényeg, hogy nem mozogni rá nemcsak illetlenség, de lehetetlen is. Az est "fénypontja", a Jahcoozi kollektívában is aktív, de szólóban, ha lehet, még termékenyebb Robot Koch ehhez képest eszközszegényebb, de zenei izgalmakban nem kevésbé gazdag produkciót nyújtott. Ha valakinek van agya és kreativitása ahhoz, hogy továbbvigye mindazt, amit az utóbbi évek elektronikus zenei káosza hozott, az éppen eme egzaltált német. Legfeljebb csak a túlzott töménységre panaszkodhatnánk: remek, bár nem éppen gyorsan fogyasztható zenéket ilyen intenzitással még nézni/hallani is tereh.

A38 hajó, július 23.

*****