koncert - SZOBASZIGET - A KUTYA VACSORÁJA

  • Kõhalmi Anett
  • 2010. augusztus 12.

Zene

Egy belga fesztiváltól szerzett ötlet szerint a közönség bátrabb tagjainak lakásában is lehet koncertet tartani. Nyilván akusztikusat, kis hallgatóságnak, kis gázsiért, de egészen más atmoszférában, mint amihez szoktunk.
Egy belga fesztiváltól szerzett ötlet szerint a közönség bátrabb tagjainak lakásában is lehet koncertet tartani. Nyilván akusztikusat, kis hallgatóságnak, kis gázsiért, de egészen más atmoszférában, mint amihez szoktunk. A Sziget elõtt tíz héten keresztül hetente egy zenekar játszott valakinek a nappalijában. Fellépett például a Harcsa Veronika Quartett, az Intim Torna Illegál, aztán A kutya vacsorája csapta oda a felkiáltójelet a sor végére. Volt koncert Széphalmon és Solymáron, "budán és a belvárosban, a szervezõnek csak egy volt fontos a helyszín kiválasztásakor: a megközelíthetõség. Ja, meg hogy elférjen a banda. Lakásfelajánlónak a Sziget.hu-n lehetett jelentkezni, vagy ahogy a legutolsó házigazdák tették, hirtelen felindulásból, az egyik elõzõ koncert helyszínén.Az önkéntesek három kategória közül választhattak (pop-rock, világzene, komolyzene-dzsessz), de a konkrét zenekar kiléte a legutolsó pillanatig zsákbamacska volt. A házigazda rokonait, barátait és egyéb üzletfeleit egyharmad arányban hívhatta meg, a maradék kétharmad (kábé 20 fõ) a SzobaSziget Facebook profiljáról jött, jelentkezési sorrendben. A koncertek bármenynyire csendesnek lettek is hirdetve, a szomszédokat azért elõre figyelmeztetni kellett.

És csak eztán kezdõdhetett a kamaramuzsikálás - térdmagasságban szaladgáló gyerekekkel. A nézõktõl alig egy méterre Varga Livius meg a többiek, átkattintva agyukban az "akusztikus" feliratú reléket, kissé megilletõdötten ülnek neki a családias koncertnek (itt legalább biztos a telt ház). De nemcsak a zenekaron érzõdött, hogy egy másik dimenzióba került, hanem a közönségen is, hiszen a banda a szemük láttára demisztifikálódott: hús-vér emberekké váltak, akik a szemünkbe néznek, miközben játszanak. S e kölcsönhatás összességében gyümölcsözõnek bizonyult, értékelhetõ, a maga keretei közt igen élvezetes produkció született. Elhallgatná az ilyesmit Sziget után is az ember.

"buda, augusztus 2.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.