Oksanen egy interjúban elmondta, hogy a cím az erõszak áldozatául esett nõk kényszerû fürdésére utal - persze nyilvánvalóan nem csak erre. Mind a két fõszereplõt, Aliidét és Zarát is megerõszakolták, ám két eltérõ történelmi korszakban, illetve - legalábbis látszólag - eltérõ szituációban. Oksanen igyekszik kerülni a politikai felhangokat, ennek ellenére a regény abszolút negatív figurái az elõbb a szabad Észt Köztársaságot megszálló, majd néhány évtizeddel késõbb lányokat prostitúcióra kényszerítõ oroszok. Hiába ért véget a szocializmus, és a Szovjetunió sincs többé, az elnyomás, immáron más formában, továbbra is tart. Tisztogatásnak nevezhetõ az is, ahogyan a regény végén az idõsebbik nõ, Aliide - akit kommunista férje miatt kitagadott a falu - megpróbálja megszabadítani a családot az évtizedes lelki és fizikai terrortól.
A 33 éves Oksanen elsõ magyarul megjelent könyve tele van nem várt fordulatokkal - a végére például valóságos ügynökhistóriává változik, egészen más megvilágításba helyezve a szereplõk cselekedeteit. Ez a látszólag könnyû kézzel megírt, olvasmányos regény lezáratlan, sõt még föl se tett, súlyos kérdéseket feszeget, éppen ezért sokáig foglalkoztatja az embert.
Fordította Pap Éva. Scolar, 2010, 364 oldal, 3450 Ft
****
