Röstellem, eddig fogalmam sem volt, hol a Vár ucca tizenhét (Veszprémben), nem került kezembe a folyóirat? almanach? (negyedévkönyv), pedig már negyedik éves, s olyan híres emberekről közölt eleddig tematikus összeállítást, mint Cholnoky Viktor, Csikász Imre, Ányos Pál, Verancsics Faustus, Auer Lipót, Eötvös Károly. Cholnoky (még ha Viktor is) és Eötvös (lett légyen bár Károly) régi ismerős, Ányos Páltól is dereng A boldogtalannak panasszai a halavány holdnál, Verancsics meg valami szótárt írt (szótáríró és polihisztor, megnéztem a lexikonban, csanádi püspök, mellesleg megszerkesztette a világ első használható ejtőernyőjét, s ki is próbálta, egy firenzei toronyból leereszkedvén, a püspök alászáll).
Csak látszólag szakít a veretes hagyománnyal a Vár ucca tizenhét legújabb száma, amikor bizonyos Lengyel Pétert mutat be minékünk. Rá(nk) fér. Kortársunk ő, de neve még mindig úgy cseng az ezredvégi posztmodern zenebonától zsongó fülekben, mint mondjuk Auer Lipóté. (Veszprémi születésű hegedűművész, tanár, zeneszerző, karmester, szintén a lexikonból.) Lengyel Péter, a kis Auer. A Péterek nemzedékében ő a feketepéter, ki se látszik (a munkából). ...egy regényíró vagy látszik, vagy ír (Parti Nagy), Lengyel Péter ír. Nem szerepel, nem íróolvas, nem fecseg felszínen. Ezt is megtanulta bálványozott mesterétől, Ottliktól (a magyar irodalomban Györe Balázs mellett ő a másik - Spiró György szavaival - Ottlik-mániás). Na, nem is írnak róla monográfiát a Kalligram kiadó Tegnap és Ma sorozatában, mint Esterházy vagy Nádas Péterről (pedig mán a Kukorellyről is van). S ahogy nézem, előkészületben sincs, megint egy másik Péterről, a Hajnóczyról írandanak. A monográfusok biztos tudnak valamit, most készül a nagy mű, ezt még megvárják. Úgy legyen.
A leendő monográfia kiváló forrása lehet ma(jdan) e negyedévkönyv. Kezdődik egy interjúval, aztán Pályatársak zengedeznek szerzőnkről, csupa szépet s jót mondanak (vigaszdíj?). Az írások java része fölkérésre íródott, alkalmi köszöntő, e (negyedév)könyvbe. ...csodálkozással értesültem arról, hogy már olyan öreg vagy, hogy könyvet írnak rólad (Petri). Hát könyvet még nem, csak negyedévkönyvet, válogatást, összeállítást. Még két idézet Petritől, nem átallom meg, oly szépen szól és a torkánál ragadja meg a kérdést. 1. mindent tudsz (mármint Lengyel Péter) szeretve gyűlölt szülővárosunkról (mármint Budapestről); 2. ebben a posztmodern betűsivatagban szórakoztató minden, amit írsz. Élvezet olvasni. Balassa Péter ama laudációja is olvasható a dicshimnuszok között, mely a Füst Milán-díj átadásakor hangzott el. Mer´ azér´ ez van neki.
Aztán válogatás következik - többnyire dicsérő, de nem ez volt a válogatás szempontja, istenem, így adódott - kritikákból, a könyvek megjelenésének sorrendjében, a Két sötétedés novelláitól az apám könyvéig (Búcsú). E kettő között pl. olyan remek művek, mint a Cseréptörés és a Macskakő. A kritikaválogatás kicsit csal ez utóbbi javára, az előbbi jóval több kritikát (elismerőt) kapott, itt a Macskakő a főmű. Kegyes csalás, s nem hazugság.
Végül Tanulmányok az eddigi életműről, ezek kissé nehézkessé teszik e - mégiscsak - negyedévkönyvet, jegyzetapparátus, miegymás. (Farkas Zsolt bálványdöntögető helyreállítja az egyensúlyt, porrá zúzza a Macskakőt.) Gondolom, ez a rész is válogatás, s gyanítom, a könyvzáró Bibliográfia sem teljes, hisz magában a negyedévkönyvben több tanulmány szerepel, mint a bibliográfiai felsorolásban. Zavaró, hogy a kritikáknál és tanulmányoknál nincs ott a lelőhely, némely tanulmány kritika- (bár élmény-) -számba megy (s viszont), és miért a hol egy-, hol kéthasábos tördelés, kétféle betűtípussal, de csitt.
Lengyel Péter eddigelé utolsó műve nem regény (fotóalbum), ezt megelőző könyve (Holnapelőtt) pedig nem-regény. (Ez amúgy nekem se teccett.) Az utolsó regény, a Macskakő óta kilenc év telt el, a tizedikben talán lesz valami. S akkor el lehet kezdeni a monográfiát. Addig is itt a Vár ucca tizenhét, Lengyel Péterről, következik majd Vas Gereben, a másik Cholnoky, a László (és még ott van a Jenő!), aztán Vetési Albert és Vetési László. Izgatottan várom a következő negyedévkönyveket, tényleg. És Auer Lipót ismeretlen (fönn nem maradt) hegedűversenyét hallgatom, míg Lengyel Péter ebben a csöndben dolgozik.
- salá -
Vár ucca tizenhét, 1996/2, 210 oldal, 750 Ft
