Ezúttal az előzenekar mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hiszen a hazai Shapat Terror itt is a zsáner legminőségibb csapatának tűnt a kicsit a COC-re, kicsit a Helmetre és a 90-es évek grunge-zenekaraira emlékeztető zenéjével. Az utánuk a színpadra slattyogó Kyuss Lives! pedig egyáltalán nem volt olyan keserűen rosszízű hakni, mint amilyennek a koncertet megelőző hónapokban a Garcia/Björk páros és a zenekar két másik eredeti tagja, Josh Homme gitáros és Scott Reeder basszusgitáros közti nyilatkozatháború predesztinálta. Az Oliveri helyére a Yawning Man soraiból importált Billy Cordell csúful lenőtt, csapzott fekete hajával és Rickenbacker basszusgitárjával negatívba forgatott Scott Reederre emlékeztetett, és hibátlanul hozta Reeder témáit, Bruno Fevery gitáros pedig még mindig úgy néz ki, mintha A három testőr forgatására indulna, de hangzásban sikerült a tavalyinál közelebb kerülnie Homme-éhoz. A tavalyi fellépéshez viszonyítva ugyanakkor mégis csalódás volt ez a koncert, hiszen tíz-egynéhány dal és bő egy óra játékidő után végleg levonult a zenekar, ami a tavalyi megakoncerthez képest mindenképp karcsú, ráadásul a Demon Cleanert idén sem voltak hajlandók eljátszani, és ezt még a zenészek érezhető jókedve, illetve a néhány igazán eltalált, borult jammelés sem tudta feledtetni.
Barba Negra, május 29.
