tévésorozat - MONTALBANO FELÜGYELÕ

  • - tévésmaci -
  • 2009.04.09 00:00

Zene

A recept: pasztellszínekkel festett couleur locale-ban szimpatikus tisztviselő egyengeti helytelenkedő helybéli csudabogarak (zömmel a barátai, ismerősei) útját. A pályán nagy a tolongás.
A recept: pasztellszínekkel festett couleur locale-ban szimpatikus tisztviselõ egyengeti helytelenkedõ helybéli csudabogarak (zömmel a barátai, ismerõsei) útját. A pályán nagy a tolongás. Angol-olasz van, három-kettõre mennek a szigetországiak a félszigetországiakkal szemben, gólszerzõk: Morse, Barnaby és Foyle az egyik oldalon, Brunetti és Montalbano a másikon. A mérkõzés jegyzõkönyvéhez tartozik még, hogy mindez nem ám a televízió mûve, valaha írók asztalán született, tán Barnaby (azaz a Midsomer-gyilkosságok) az egyetlen kivétel. A nagyszülõk pedig nyilván Agatha Christie és Georges Simenon.

Montalbanónk az író Andrea Camilleri (és a színész Luca Zingaretti) figurája: rossz szokásokkal dúsan rakott kora negyvenes, de vajból van a szíve, s acélból legtöbbször a jelleme. Pontosan tudja, mi a jó és rossz körülötte. A nézõ szintén tudja: Szicília például elég jó hely, októberben és szilveszterkor is lehet ugyanabban az egy szál kordzakóban üldözni a bûnt, a tengervíz úszásra minden évszakban alkalmas, a helyi építészet pedig igazán elragadó. Ugyan néha hallani kósza híreket egy maffia nevû szervezetrõl, de beszélnek az emberek annyifélét, nem kell rájuk figyelni.

A történetek ellenben többször zavarosak, mint érdekfeszítõek, de szerencsére teljesen másodlagosak. Szimpatikus pacákok és csinos nõk, fürge öregasszonyok és habókos rendõrök népesítik be Vigata utcáit - öröm nézni õket, ha kicsit fárasztó is. Eddig láttunk nyolc részt belõle, van még tíz. Bele lehet még szeretni (a szigetbe pláne).

Szerdánként 20.10-kor az m1-en, ha nincs BL

****

Neked ajánljuk