tévésorozat - MONTALBANO FELÜGYELÕ

  • - tévésmaci -
  • 2009. április 9.

Zene

A recept: pasztellszínekkel festett couleur locale-ban szimpatikus tisztviselő egyengeti helytelenkedő helybéli csudabogarak (zömmel a barátai, ismerősei) útját. A pályán nagy a tolongás.
A recept: pasztellszínekkel festett couleur locale-ban szimpatikus tisztviselõ egyengeti helytelenkedõ helybéli csudabogarak (zömmel a barátai, ismerõsei) útját. A pályán nagy a tolongás. Angol-olasz van, három-kettõre mennek a szigetországiak a félszigetországiakkal szemben, gólszerzõk: Morse, Barnaby és Foyle az egyik oldalon, Brunetti és Montalbano a másikon. A mérkõzés jegyzõkönyvéhez tartozik még, hogy mindez nem ám a televízió mûve, valaha írók asztalán született, tán Barnaby (azaz a Midsomer-gyilkosságok) az egyetlen kivétel. A nagyszülõk pedig nyilván Agatha Christie és Georges Simenon.

Montalbanónk az író Andrea Camilleri (és a színész Luca Zingaretti) figurája: rossz szokásokkal dúsan rakott kora negyvenes, de vajból van a szíve, s acélból legtöbbször a jelleme. Pontosan tudja, mi a jó és rossz körülötte. A nézõ szintén tudja: Szicília például elég jó hely, októberben és szilveszterkor is lehet ugyanabban az egy szál kordzakóban üldözni a bûnt, a tengervíz úszásra minden évszakban alkalmas, a helyi építészet pedig igazán elragadó. Ugyan néha hallani kósza híreket egy maffia nevû szervezetrõl, de beszélnek az emberek annyifélét, nem kell rájuk figyelni.

A történetek ellenben többször zavarosak, mint érdekfeszítõek, de szerencsére teljesen másodlagosak. Szimpatikus pacákok és csinos nõk, fürge öregasszonyok és habókos rendõrök népesítik be Vigata utcáit - öröm nézni õket, ha kicsit fárasztó is. Eddig láttunk nyolc részt belõle, van még tíz. Bele lehet még szeretni (a szigetbe pláne).

Szerdánként 20.10-kor az m1-en, ha nincs BL

****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.