Múlt szombat este mindenki azt kapta, amit megérdemelt: a közönség a várakozásait abszolút kielégítő több mint kétórás előadást, a zenészek az ováció mellett a hallgatóság jól érzékelhető szeretetét is. A legendás nyugat-berlini elektronikus zenekar, a Tangerine Dream két egykori tagjából - a TD-alapító Edgar Froese fiából, Jerome-ból és Johannes Schmoellingből -, valamint a producer-remixer Robert Watersből alakult Loom hangzásvilága leginkább a TD második nagy, 80-as évekbeli időszakára hajaz - amely periódusnak éppen Schmoelling volt az egyik kulcsfigurája. Az ifjabb Froese és Schmoelling közötti szorosabb együttműködés bő másfél éve vált valósággá; a Loom két budapesti koncertje még csak a zenekar második nagy fellépése volt.
A műsor nem is igen tért el a tavalyi debütálásétól (az eindhoveni előadás anyagát dupla CD őrzi az utókornak): az említett TD-periódus, Jerome és Schmoelling szólólemezeinek a darabjai, valamint néhány közös szerzemény hangzott el. A TD zenei innovációját mi sem mutatja jobban annál, hogy mindez ma is igen frissnek tűnt - és aligha csak az esetenkénti keményebb alapok miatt. Vagyis bár a produkció részben a hagyomány előtti tisztelgés volt, szimpla nosztalgiának semmiképpen nem nevezhető. (Nem mintha azzal bármi baj lenne; példa rá a TD egyik régebbi körútját fölelevenítő filmfelvétel, amely a hajdani nagy sláger, a White Eagle alatt futott a kivetítőn.) Nem tudom, hogy a pénteki állókoncert milyen volt; az viszont biztos, hogy ülve, nyugiban hallgatva - és szombaton erre volt lehetőség - ez a zene igazi élmény: kiragad térből és időből is.
Mindenképpen megemlékeznénk a Loomot felvezető Tangram-projektről is. A zenéjében többek között a Brian Eno-i ambient és az e-zene berlini változatát variáló Fabók Péter munkáit fellépése alapján nyugodt lelkiismerettel ajánljuk ezen irányzatok kedvelőinek - különösen a zenei motívumokat lassan egymásra építő, hosszabb lélegzetű darabokat.
A38, szeptember 29.
